„...Szegedet az európai zsidó tudomány egyik fellegvárává tette.”
-191 évvel ezelött született Lőw Lipót -

Márványtábla díszíti a szegedi zsinagóga falát. Rajta egy név, a prágai  rabbi Lőwök késői leszármazottja Lőw Lipóté.
1811. május 22-én született Morvaországban. Jesíva-tanulmányok után rabbi képesítést szerez, s e hivatásnak szenteli életét. Elhagyja szülőföldjét, s Magyarországra jön. 1840-ben Nagykanizsán helyettes rabbinak választják meg. Felkészültségén, nemesveretű beszédein érződik apósának, Schwab Lőw hatása. Kanizsai működése alatt teremti meg pályafutásának alapját, melyre az elkövetkezendő viharos, majd kiegyensúlyozott évtizedekben épít. Vallja "a magyarosodás a hazai zsidókra nézve élet- és cultúr kérdés, s egyúttal az emantipáció megteremtendő alapja." Lőw nem volt magyar anyanyelvű, de öltözködésében, gondolkodásában és külsőségeiben magyarrá lett. 130 évvel ezelőtti beszédében így ír: "Szólj a magyarhoz az ő nyelvén, ha gyengén is, megért és szavad visszhangzik rokonszenves kebelében.". Nem ő az első, aki a zsinagógában magyarul prédikál, de ő a zsinagógai szószék megmagyarosítója. Megreformálja az elavultnak ítélt iskolaügyet. Programjának visszatérő sarkalatos pontja az oktatás, ez határozza meg szegedi működését is.

Személyi ellentétek miatt Pápára távozik. A 48-as forradalmi lelkesedés magával ragadja Lőwöt. Tábori lelkészként működik. Lelkesítő prédikációkat tart. Blajer Ignác, Pápán, 1848-ban megjelent Olvasókönyvében így ír Lőw:

" Sőt mi is, izraeliták, őszintén veszünk részt azon örömben, mely a haza minden fiait felvidámítja. Mert ha nem titkolhatjuk is, hogy polgártalanságunkat most még fájdalmasabbnak érezzük, mint azelött.
Mégis abban találunk vigasztalást, hogy éppen ezen polgártalanság csaknem egyetlenegy emléke a régi rendszernek, melynek megbukása után sokáig nem tarthatja fenn magát."

Meghívják a függetlenségi proklamáció megünneplésére. A veszprémi zsinagógában tartott nagyhatású beszédét Görgeinek is elküldik. Üldöztetés lesz osztályrésze, s haladó vallási elveiért, reformjaiért Pápán támadások érik. A megpróbáltatások sokasága felőrli alkotókedvét.
Ottani irodalmi tevékenységét néhány beszéden kívül a "Magyar zsinagóga" c. folyóirat egyetlen füzete fémjelzi. 1850-ben fordulat áll be a tudós főrabbi életében. Pályája egyenesen ível az országos hírnév, s az európai elismerés felé-.
Szeged városa - amelynek meghívását elfogadja - egyéniségéhez méltó körülményeket teremt számára. Itt valósítja meg koncepciózus elképzeléseit. Pártfogolja a fiú és leányiskola ügyét. Átalakítja az Istentiszteletek rendjét. Hivatalba lépése után újból a liturgia szerves részévé teszi az országért, s a közösségért mondott magyar nyelvű imát. Ünnepélyeket rendez Széchenyi István, Klauzál Gábor, Eötvös József emlékére . Nevéhez fűződik a karének és a harmónium meghonosítása a zsinagógában. Már nagykanizsai működése alatt büszke öntudattal kiáll zsidósága mellett, majd az emancipáció támogatója és lelkes híve lesz.

Szegeden ünnepli az egyenjogúsítás formai bekövetkezését, s 33 év küzdelmeit összegzi nagyhatású beszédében.
Lőw szegedi megjelenése előtt Magyarországon, zsidó ember tollából, kevés irodalmi vagy tudományos alkotás született. Első nagyobb terjedelmű munkája a "Maftéach" a zsidó exegézis történetének egyik értékes alkotása.
Tíz éven keresztül szerkeszti a - korábban már egyszer megindított - Ben Chananja c. német nyelvű folyóiratot, majd hetilapot. Létrehozásával Szegedet az európai zsidó tudomány egyik fellegvárává tette. A munkatársak között megtaláljuk a bel- és külföld legismertebb korabeli zsidó íróit, tudósait. Ő maga is állandóan publikál. Etika és szertartástan, zsidó történelem és filológia, bibliai szövegmagyarázat és régészet köréből merítenek e lap alkotói.

1867-ben megszűnt a Ben Chananja. Lőw ezután nagyobb szabású tudományos munkák megírását tervezi. Az archeológia tárgykörét felölelő munkájából két kötet jelenik meg. A magyar zsidóság történetének első kutatója és alapos ismerője. Sürgeti a hazai hitközségek monográfiájának megírását, s elősegíti azokat adatok közlésével.
Életének utolsó éveiben részt vesz a lipcsei és az augsburgi kongresszuson, "amelyeknek tárgyalásaiban és tudományos referátumaiban neki jelentékeny rész jut."
1875. október 13-án, erev Szukkauszkor hunyt el. Kőből faragott hat oszlopon nyugvó síremlékén - melyet Bacher Vilmos avatott fel -, tudományos munkásságának kimagasló alkotásai szerepelnek:

Reform des rabbinischen Ritus 1839.
Zur Geschichte der Juden in Ungarn 1846.
Zsinagógai beszédek 1870.
Der Jüdische Kongress 1871.
Graphische Requisiten und Erzeugnisse 1870.
Die Lebesalter in der jüd. Literatur 1875.

Az emúlt több emberöltő Lőwre vonatkozó, munkásságával, személyével foglalkozó tudományos irodalomból hadd emeljük ki a legutolsót. Kőbányai János szárnyaló tehetségének, maradandó irodalmi munkásságának méltó kiegészitője a kiadói tevékenység. Ennek a missziót jelentő szellemi produktumnak kiemelkedő gyöngyszeme a három évvel ezelőtt megjelent, Lőw Lipót beszédei cimű gyűjtemény. E beszédek összegyüjtője és a kötet utószavának irója a sokoldalú őstehetség, Hidvégi Máté.

Midőn kegyelettel és tisztelettel emlékezünk meg a magyarországi zsidóság és az egyetemes tudomány kimagasló személységéről, Lőw Immánuel édesapjáról, Lőw Lipótról születésének 191. évfordulója alkalmából, az érdeklődő figyelmébe ajánljuk a MULT ÉS JÖVÖ könyvek e remekét

Dr. Schőner Alfréd főrabbi