KÁRMÁN GYÖRGY HETVEN ÉVES


2003 március 5-én az OR-ZSE Egyetemi Tanácsi ülésén ünnepélyes keretek között köszöntötték a Liturgia tanszék vezetőjét, Kármán György egyetemi magántanárt 70. születésnapja alkalmából.

A Deutsch László újpesti főrabbi mondott zsoltár imát, majd Schőner Alfréd, az egyetem rektora köszöntötte a megjelenteket, közöttük az Egyetemi Tanács, és a Rektori Tanács tagjait, tanárokat, diákokat, a BZSH elnökét Streit Sándort, a BZSH körzeteinek elnökeit, képviselőit. Külön üdvözölte a Magyar TV Vallási Műsorok Szerkesztőségének vezetőjét Csiszér Ferencet, és "Az utódok reménysége" című zsidó vallási program rendezőnőjét, Török Ilonát.

A 70. születésnapját ünneplő jubilánst, a magyarországi zsidóság egyik kiemelkedő tehetségű embereként méltatta, aki évtizedek óta a zsidó liturgiaművészet művelője, oktatója. Orgonaművészként, zenepedagógusként, és televíziós szerkesztőként egyaránt - szűkebb és tágabb értelembe véve - a közösséget szolgálta.
Két kötetes egyetemi jegyzete "A zsidó liturgikus zene I. -Történelmi vázlat, és "A zsidó liturgikus zene II. - A magyarországi neológ zsinagógák hagyománya " - nemcsak kiemelkedő értékű elméleti alapvetés, de bestsellernek is kitűnő olvasmány. Külön kiemelte, Kármán tanszékvezetői munkásságát, hiszen ezzel a tevékenységével az "iskolateremtők" sorába lépett. Szólt az ünnepelt rendíthetetlen istenhitéről, a szülői házból hozott emberségéről harmonikus egyéniségéről, közvetlen, szinte egyedi stílusáról, a magyarországi neológ zsidó liturgia iránti elkötelezettségéről, kapcsolatteremtő képességéről.

Az ünnepi beszédet követően a rektor átadta az egyetem díszoklevelét.

 

Ezután Rabbi Arnold Turetzky az American Rabbinical Assambly tagja, az OR-ZSE vendégprofesszora köszöntötte Kármán Györgyöt, tolmácsolva az amerikai kollégák elismerő szavait.

   

 

 

 

Streit Sándor a BZSH elnöke, a közösség világi vezetésének üdvözletét tolmácsolta, megköszönve szerkesztői, alkotói tevékenységet. Méltatta a Magyarországi Zsidó Hitközségek vallási műsorát, "Az utódok reménységé" -t, amely objektív, színes képet ad a honi zsidóság vallási, és kulturális életéről.

Róna Tamás rabbijelölt meghatott szavakkal szólt mesteréről, a bölcsesség a tudás és az értelem emberének nevezte őt.

Az egyetem kántoroktatóiból és kántorjelöltjeiből, szerveződött kamarakórus a 30. zsoltárt énekelte el az ünnepelt tiszteletére, aki meghatott szavakkal köszönte meg a felé áradó szeretet ezen formáját, és a "Sehechejánu" áldásával köszönve meg a Mindenhatónak hogy ezt a napot megérhette. (A beszéd itt elolvasható).

 

Az ünnepséget követően fogadáson látták vendégül az ünnepeltet, családját, s minden megjelentet. Majd együttesen csendült fel, a köszöntő ének, melynek refrénje mindannyiunk jókívánságát interpretálta: "Szimán tov, uMázál tov..."

Szabai J.


 

KÁRMÁN GYÖRGY HETVEN ÉVES

Írta: Deutsch Gábor

Keresünk, kutatunk jegyzeteink, adataink között, évekkel ezelőtt alkalmunk volt interjút készíteni az ünnepelttel, talán valahogy összeáll a kép. Ugyanis Kármán György zongoraművész, tanszékvezető egyetemi magántanár nagyon elfoglalt ember. A televízió vallási műsorának munkatársa, szerkesztője az "Utódok reménysége" című programnak, templomban funkcionál, tanít, mint írtuk, tanszéket vezet, nehéz vele időpontot egyeztetni és ha sikerül, akkor is keresik tanítványai, kollégái, tévéből, iskolából. Kénytelenek vagyunk jegyzeteinkre hagyatkozni, amelyet majd azért csak kiegészítünk friss információkkal. Öt-öt perc bizonyára akad egy-egy gyors kérdésre, feleletre.

Szegeden született, ötéves korától tanul zenét. A zsidó elemi iskolában igen jó tanároktól, Lőw Immánuel szellemétől vezérelt környezetben nevelkedett. Tízéves lehetett, amikor az agg, már csaknem vak főrabbi, akit Fein bácsi a szintén legendás samesz vezetett a szószékre. Ott megátkozta Hitlert és a fasizmust. Megdöbbent Szeged, 1920-ban Lőw Immánuel már ült a Horthy börtönében, féltették, hogy 1943-ban hasonló sors éri. De a rabbi nyugtatta híveit: "Kétször nem töszik mög". Nem tették, de egy évvel később az egykori főrendi házi tagot szintén bevagonírozták, Pesten sikerült egy szükségkórházba menekíteni, de az agyonfagyott, kiéhezett aggastyánon már nem tudtak segíteni. A Kármán családot is elvittek a hirhedt Strasshof elosztó táborba, innen egy osztrák faüzembe kerültek munkára Ludwig Knapp fűrésztelepére. Rendes ember volt, amikor tovább akarták vinni a zsidókat onnan, elrejtette azt a 26 embert, akik nála dolgoztak. Meg is kapta a Jád Vásém kitüntetést.

A szegedi zsidóság súlyos sebeket szenvedett, főrabbiról az ország egyik büszkeségéről, Lőw Immánuelről már beszéltünk, de elpusztult Fein bácsi, a szeretett sámesz, Lamberg Mór, az igazi Judentenor kántor és nagyon sokan mások, több ezren. Frenkel Jenő, a kitűnően felkészült másodrabbi lépett előbbre, igyekezett a város zsidó életét újra indítani. Szerette volna, ha minden tekintetben megfelelő külsőségekkel folytatódik a megszokott imarend és az orgona is megszólalna. - Tudom, hogy az orgona mindig is támadások középpontjában állt, mert a Szentélyben az említett hangszerek között nincs felsorolva. Azt is tudom, mondta Kármán tanár úr, hogy a hangszert a szombat szentségénél nem zsidó művész szokta megszólaltatni. Így volt ez Pesten, ahol Lisznyai Szabó Gábor működött közre, így Szegeden, ahol König Király Péter látta el a feladatot. Ő azonban 1946-ban meghalt, "így kerültem 13 évesen az orgona mellé, s akkor jegyeztem el magam egy életre a zsidó egyházi zenével."

Frenkel Jenő 1948-ban Izraelbe vándorolt, ahol tisztes kort élt meg. Utóda a szegedi rabbiszékben a Kecskemétről érkező Dr. Schindler József lett, akinek egyébként kitűnő hangja, szép tenorja volt, kántornak is megállta volna a helyét. Dr. Schindler nem bizonyult a rendszer kedvencének, karakán emberként akkor is imádkozott Izrael államáért, amikor az ország nevét még kimondani sem volt ajánlatos. 1962-ben meghalt, mindenki számára fájdalmas volt korai halála. Felesége, Pannika zongoratanárnő, fia Iván, ma is élnek Izraelben. Néhány életrajzi adatot az alábbiakban mondott el nekünk Kármán Tanár úr:

"Budapesten felvettek a Zeneakadémiára, zongorázni Ungár Imrénél, a kitűnő világtalan zongoraművésznél, orgonálni Gergely Ferencnél tanultam. Tanárom volt Szabolcsi Bence, akinek zsidó témái, zenei írásai csak mostanában jelennek meg, de nekem megmutatta. Igen fontosnak tartotta a kutatást, amelyet különböző tájakon az autentikus zsidó dallam őrzése érdekében többen végeztek, s ezt Bartók, Kodály népzene kutatásaihoz hasonlította.
Egyházi vonalon előbb a lágymányosi Bocskay úti templomban funkcionáltam, ahol Vándor Jenő és Sándor Ernő kántorkodott, majd a Frankel Leó útra kerültem, ahol Sirotta Sándor volt a kántor.
A diploma megszerzése után elhelyezkedtem a televíziónál, ahol számos zenei műsor szerkesztésében vettem részt, kiemelném, amire igazán büszke vagyok, a Zenélő órák sorozatot, amely a zenét népszerűsítő ismeretterjesztő műsorok talán legsikerültebb produkciójának számított. A mai tévé-nézőknek kívánok hasonló élményt.
Egyházi síkon a rabbiképző templomához hívtak. Itt Scheiber Sándorról és Schweitzer Józsefről kell szólnom. Az előbbi általában sokat adott arra, hogy az Istentiszteleteknek legyen méltósága, formája. A társadalmilag is fontos péntek esti kidusai sikerének, nagy látogatottságának ez is egyik titka. Schweitzer József főrabbi vette át a stafétabotot, mindenben követte, követi e hagyományt. A szemináriumban találkoztam Ádám Emil, Debrecenből származó kutató zeneszerző karmesterrel, a Goldmark Kórus megalapítójával, valamint Feleki Rezső zenetanár énekművész kántorral, aki bebizonyította, a bariton olyan hang, amelyen szintén remekül tolmácsolható a zsidó zene. Gondoljunk Abrahamsonra. A Felekivel való ismeretség életem meghatározó élménye volt, jelenleg Tóth Emil, a kitűnő tenor a kollégám."

Kármán György hiszi és vallja, hogy a Tóra adásnál a Sináj hegyén melódiát is kapott a világ a zsidóság által. Ennek a zenei világnak, amelyet magáénak érez, vannak gyökerei. A Németországban letelepült Kalonymos család felmenői a Szentföldről származnak, egyikük Rabbi Gamliellel hozható kapcsolatba. Onnan hozták a szellemi kincseket. Salamon Zulzer (1804-1890) és Louis Lewandowsky (1821-1894) cházán zeneszerzők a fent említett ősi gyökerekhez kapcsolódva alakították ki a kántorzenét, amelynek feladata az áhitat mellett a dallam, amelyet a közösség is átvehet. Schulzer dallamait a legtöbb zsinagógában éneklik, az irányzattól függetlenül, ilyen a Smá Jiszroel vagy a népszerű Löcho dajdi. Otthonról tudja, hogy a Szlihesz imához a nagy ünnepek előtt hajnali öt órakor kell elmenni. El is megy a Kazinczy utcai zsinagógába, ahol gyakran hallhatta az általunk is tisztelt, Kanadában élő, de Pesten rendszeresen vendégeskedő Moshe Kraust, akinek ajkán a szináji dallamok, a Chaszid motívumok nagyon szép harmóniában, szintézisben szólalnak meg.
Többször hangzotatta: - "a Chaszid dallamokat magam is sokra tartom, növendékeinknek a Löcho dajdit chászid motívumokkal is tanítom. Megható, amikor a Júdaisztika szakon fiúk-lányok vizsgára készülve a lépcsőkön ülve ismételgetik a pattogó ritmusú dalt. Elgondolkodtam, lám a Sulzer dallam és ez a chászid motívum hivatott tolmácsolásban egyforma érték. A két háromszáz éves Chászid dallam különben számomra azért is fontos, mert olyan, mint egy térkép: magán hordozza a vándorlás irányát, azon országok levegőjét, ahol elődeink jártak. Zúg bennük a Don, a Volga, a Visztula, de a Tisza is, gondoljunk kállói Cádik két ismert nótájára: Szól a kakasra, vagy a Sírnak-rínak a bárányokra. Egyébként ahol járok országban, világban, mindenütt keresek, kutatok, tudom, hogy van Kárpátaljai, Kelet-Magyarországi, és sokfajta más stílus.
Ezeket szeretném növendékeimmel megismertetni, a dallamok nem sértődnek meg, ha keverednek, gazdagodnak. A közösségek igénye is változatos. Figyelemmel kell lenni arra, hogy mindenki azt kapja, amit megszokott, amihez ragaszkodik."

A rendszerváltás számára új feladatokat, kihívásokat jelentett, megalakult a televízióban a vallási és egyházi műsor szerkesztősége, ahol a zsidó felekezetet képviseli. Négy hetenként szerda délután 5 órakor jelentkező műsor címe, mint a bevezetőben írtuk, az Utódok reménysége, amelyhez kitűnő műsorvezetőt talált, Kocsi Zsolt, a rabbiképző neveltje személyében. Elődei voltak Bogyai Katalin és Fehér Márta. Ezen kívül évente 45 perces chanukai program és még néhány alkalommal lehet valamilyen felekezeti témából műsort összeállítani.

Megtisztelő meghívást kapott az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem rektorától, Schőner Alfrédtól, aki liturgia szakra hívta meg tanárnak. Két jegyzete is megjelent e témából. Majd megindult a Liturgiai tanszak, amelynek a vezetésére kérték fel. Itt levelező formában immár több, mint 100 hallgató havonta kétszer egész napos konzultáción vesz részt.
A tanszak két részre osztható, az egyik a liturgiatörténet-előadó, a másik a kántorképzés. Az elméleti rész közös mindkét csoportnál. A liturgiatörténet-előadók alaposan megismerik az ima világát, közülük kerülnek ki előimádkozók, és a közösségek jiddiskeitben járatos vezetői, akik vidéki városokban, városszélekben tudják megmutatni, ahol más alkalmas személy erre nincs, melyik alkalomhoz milyen ima tartozik. Gondoskodni tudnak a szertartás feltételeinek biztosításáról, motorjává válhatnak a gyülekezetnek.
A kántorszakos hallgatók a legkiválóbb szakemberektől kapnak gyakorlatbeli oktatást, így Fekete László, Doff Imre, Tímár Károly, Dr. Kerekes Béla, Klein Ervin kántoroktól, Székelyhidi Hajnal és Neumark Zoltán művésztanártól, Kovács Zsuzsa zeneelmélet és zongoratanártól.
Megjegyezzük, a kántorképzősök - nyolc fiatalember - nemrégen forró sikerű vizsgakoncertet rendezett, amely nemcsak zenei élményt adott a hallgatóságnak, hanem reményt, hogy van nálunk kántor-utánpótlás.

Miközben néhány percre meg-megállunk beszélgetni az OR-ZSE folyosóján és válaszolgat a tanár úr a kérdéseinkre, jobbról is, balról is jönnek a növendékek, hallgatók, munkatársak, ahogy ezt már megszoktuk, tapasztaltuk, problémákat kell megoldani. Gond van sok, munka is, feladat is. A 70 éves Kármán Györgyöt mindez szemmel láthatóan nem zavarja. Sőt, talán éppen a feladatok sokasága számára a legszebb születésnapi ajándék.

Kármán György válaszbeszéde

Igen tisztelt Rektor úr, Egyetemi Tanács, kedves kollégák, hallgatók, vendégek!

Születésnapot megérni a Mindenható kegyelme, nem emberi érdem. Báruch átá háSém, elohénu melech háolám,sehehejánu, vökijmánu, vöhigijánu lázmán háze.
Áldott vagy Te Örökkévaló Istenünk, a világ királya, ki életben tartott, megőrzött bennünket és engedte megérnünk ezt a napot.

Szálljon e percben, gondolatban Káddis az Ég felé, mártírhalált halt édesapámért, akitől hitemet, zsidóságomat örököltem - és a hatmillióért, akik tűzbe-vízbe mentek, hogy az Ő nevét megszenteljék. Édesanyámért, aki felnevelt, akitől a zene, a művészet szeretetét, a tanulás és az emberséges gondolkodás, mindennél előbbrevaló feladatát kaptam.

A Perek Ávot, az Atyák Mondásai ötödik fejezetében olvashatunk arról, hogy bölcseink miként osztották be az emberi élet korszakait. Az első így szól:
"Ötéves korban kezdi a gyerek tanulni a Bibliát". Ezt még Édesapámmal kezdhettem el és az egykori Szegedi Zsidó Népiskola falai közt, Lőw Immánuel irányításával tanulhattam az alef-bétet, imáinkat, ünnepeinket. És kezdtem zongorázni tanulni.

"Tíz éves korban a Misnát" - folytatja a Perek. Ehelyett azonban a költő szavaival: "Oly korban éltem..." A Gondviselés úgy döntött, hogy Édesanyámmal, akkor ötéves húgommal, nagyszüleimmel, nagynénémmel visszatérhessünk Ausztriából. Megmentőnk, aki 21 testvérünkkel bújtatott el 1945 áprilisában, a Jád Vásém kitüntetését kapta meg. Ludwig Knapp nevét, fa őrzi Jeruzsálemben.

"Tizenhárom évesen köteles a parancsolatokat betartani." Bár micvámra Frenkel Jenő, akkori főrabbi készített fel. Ő indította el orgonista pályámat azt igérve, hogy ő megbeszéli az Örökkévalóval, szabad-e egy zsidó gyereknek orgonázni az istentiszteleteken. Eddig - Báruch háSém - megengedte...

"Tizenöt évesen a Talmudban búvárkodik." Nehéz idők voltak ezek. Végülis Ám háárec maradtam, de tanulhattam atyai barátomtól, Schindler József szegedi főrabbitól, aki ha a házzán szabadságon volt, orgonakíséretemmel köszöntötte a szombatot.

"Tizennyolc évesen megnősül." Ez bizony jócskán elhúzódott, vagy 11 évet késett...Nem volt tőlem szép, talán a mai nap alkalmából Judit megbocsátja.

Mentségemül szolgáljon az Atyák mondásainak következő mondata: "Húsz évesen meglett ember." Nem voltam az...
A Zeneakadémián Ungár Imre növendékeként készültem a zenei pályára. Mesterem, példaképem volt és amig élt, barátomnak tudhattam. Mind a világi, mind a zsidó zene megismerésében irányítóm Szabolcsi Bence volt.Többek közt nekik köszönhetően nagynehezen - mégis meglett ember lettem.

A bölcs mondás szerint: "Harmincévesen ereje teljében van, negyvenévesen az értelem embere. Ötvenéves korában már képes okos tanácsot adni." Valóban... Megszületett Eszter lányom.Héber nevét, Esztér bát Jöhudit, Scheiber Sándor adta, aki 35 évvel ezelőtt kért fel arra, hogy a Rabbiképző zsinagógájában Feleki Rezső főkántor orgonistája legyek. Ez a három évtized számomra a zene terjesztésének és megszerettetésének feladata volt a Magyar Televízióban, a tanítás a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. Hogy már képes voltam-e okos tanácsot adni, abban nem vagyok biztos...
Munkámhoz biztonságos hátteret nyujtott családom, ami számukra sohasem volt könnyű. A zaklatott televíziós élet, a pedagógus pálya miatt, sokszor hiányolniuk kellett Nehéz lehetett ezt negyven éven keresztül átvészelni. A hála és a köszönet, ezért elsősorban feleségemnek és családom minden tagjának szól.


"Hatvan az öregedés kora." Jött a rendszerváltás és ezzel együtt a szép nyugdíjas kor, Csiszér Ferenc barátom vezetésével, a Magyar Televízió Vallási Szerkesztőségében, ahol mint utódnak, van reménységem... No meg az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem. Judaisztika Szak, Liturgiatörténet Szak, Kántorképző énektechnikával, zenei alapismeretekkel, mindez akkreditálva...Dájénu...Bizony, igaz az Atyák mondása: "Hetven, az ősz hajé"...
Nem idézem tovább. Van még három évtized, akit érdekel, megtalálja az 5. fejezet 22. mondatában


Igen tisztelt Rektor úr, drága Frédi barátom, hiszem, hogy mindez nem a véletlen, hanem mindnyájunk Alkotója akaratából történt így. Több évtizedes barátságunk megkoronázása az a nagyszerű munka, amellyel Veled együtt a magyar zsidóság maradékát, igyekszünk a Soá vérzivatara és a vallásellenes idők után, judaisztikai tudásában, hagyományainkban megerősíteni, hitében felemelni. Hiszek Jeremiás próféta jövőt biztató szavaiban:" Ukörátem oti vácháláhtem vöhiszpáláltem éláj vösámáti áléhem" - "Ti majd hívtok engem, mentek és imádkoztok hozzám és hallgatni fogok reátok."

Ebben a gondolatban köszönöm az Egyetemi Tanács tagjainak, tanártársaimnak, hallgatóinknak, vendégeinknek megjelenését. Egyik legszebb péntek esti imánk szavaival kívánom mindnyájunknak: "háporét szukát sálom álénu vöál kol ámó Jiszráél vöál Jörusálájim" - "terjessze ki az Örökkévaló a béke sátrát mindnyájunk fölé, egész népe, Izrael és Jeruzsálem fölé."

2003.03.06.