Prof. rabbi Schőner Alfréd:

A húsz évvel ezelőtti találkozás emlékére

" ...csak a test fárad, de a lélek megpihen."

Dr. Yeshurun Élijáhu zc"l 1914 - 2003

 

Négy évvel ezelőtt szinte a lélek mélyéig beleégett a hír. Drága barátunk, szeretett kollégánk, példaképünk és mesterünk, a Rabbiképző enciklopédikus tudású, klasszikus és modern irodalmi műveltségű, egykori végzettje, a bölcs rabbi, tudós-tanár, iskolaépítő, a zsidó hagyomány elkötelezettje, a Nagy Generáció egyik utolsó tagja a történész Dr. Yeshurun Élijáhu zc"l 2003. január 12-én visszaadta lelkét Alkotójának.

Magam előtt látom délceg alakját, - 1987-et - írtunk akkor, s első találkozásunk emléke ez -, amint áhítattal beszél az "arany" Jeruzsálemről, az örök fővárosról, bemutatva a történelmet, a lélekkel átitatott köveket, azt az egyedi atmoszférát, amelyet a Kotel ódon téglái sugallnak. Majd szinte fülembe cseng a natanjai kis "magyar zsinagógában" elhangzott bölcs tóramagyarázata, színes tanítása, a szeme sarkában mindig megjelenő pajkos mosoly. A férfias kézszorítás, a joviális tekintet, a biztató pillantás, a kételyekkel teli optimizmus. Emlékeim mélyéről felvillannak harcos publicisztikái, glosszái és persze könyvei, melyen generációk nevelkedtek fel. Őrzöm találkozásaink emlékét Kefár Száván, amikor áradó szeretettel beszélt hűséges hitveséről, Mártáról, két lányáról, fiáról, nyolc unokájáról, kilenc dédunokájáról.

Yeshurun Elijáhu, alias Szabó Ödön, kora ifjúságától kezdve aktív cionista. 23 éves korában a Makkabea elnöke, majd a Cionista Szövetség vezetőségének tagja. 1941-43 között rabbi funkciót tölt be Békéscsabán. 1944 elején munkaszolgálatra hívják be.
Yeshurun közvetlenül a II. Világháború után alijázott, hazatért Izrael földjére. Azóta élt Erecben, s rabbiként, történészként, pedagógusként a "magyar jisuv" egyik legtekintélyesebb személyisége volt.

Az Országos Rabbiképző végzettjeként mindig büszke arra az Alma Materre, amelyben a legnagyobbaknál tanulhatott. Scheiber Sándor, Jólesz Károly voltak osztálytársai Az alsó évfolyamon elsősorban a jeles történész, Csetényi Imre, a felsőben a magyarországi zsidó tudomány fénylő csillaga, Heller Bernát formálta arculatát.

Natanja város díszpolgáraként, a Herzl-díj, a Nordau-díj, a háromszor kiérdemelt Roboz-díj birtokosaként, nemrég újból szülőföldjén publikálhatott.
Alkotásai közül hadd említsem meg a Jeruzsálem térben és időben, a Szabadságharcosok, a Hősök könyve valamint a Haivrim banativ hanecach (Héberek az örökkévalóság ösvényén) című műveit. 
.
Az élő zsidó történelem c. könyvét , a Greatz és Dubnov írásait idéző, hiteles históriai elemzést, a monumentális tudásanyagot felölelő autentikus dokumentumot, s egyben lebilincselő olvasmányt azóta is tanítjuk. A könyv első kiadása - szinte hihetetlen - 60 esztendővel ezelőtt látott Magyarországon napvilágot. A tavalyelőtti magyar - immár az ötödik - kiadás , az elmúlt évtizedek eseményeit a kortárs szerző szemszögéből analizálta.

Az alant közölt fejezet Dr. Élijáhu könyvének egyik legmegkapóbb egysége, szubjektív, lírai vallomása. Minden írása közül - saját bevallása szerint - e sorok álltak hozzá a legközelebb:

" ...ne félj szolgám Jákob és Yeshurun, akit kiválasztottam."
(Jesaja 44.2)


Drága emlékét itt az Alma Mater, a Rabbiképzó falai között is megőrizzük. Élete, sorsa, munkája szimbólum értékű. Szerves része modernkori történelmünknek.


Schőner Alfréd




Az örök nép

Részlet Dr. Yeshurun Élijáhu AZ ÉLŐ ZSIDÓ TÖRTÉNELEM címü könyvéből


Csaknem négyezer éve annak, hogy egy héber törzsfőnök családjával együtt elhagyta hazáját, a mezopotámiai Ur-Kaszdimot és elindult egy ismeretlen ország felé, amelyet ez utódainak ígért az ő Istene.

Mi minden történt azóta a nagy néppé lett héberekkel! 

A kiválasztottak áldást hoztak az emberiségnek. Mózesük a Tízparancsolatot, Dávid királyuk a zsoltárokat, próféták a szív parancsolta szeretetet, a szebb jövőbe vetett hitet adták az egész világnak. Nemzetek nőttek fel mellettük, és hullottak el mellőlük a történelem süllyesztőjébe. Ők maguk, Izrael fiai, a bibliai dicsőség fényében ragyogva, majd az irigyek és a gyűlölködők átkaitól kisérve száműzöttek lettek. Vándor nép lett az örök nép. A sors változásait a sokat átéltek megértő mosolyával és szomorú tekintetével vette tudomásul a zsidó. De ember maradt a fenevadak közt is. Istené a bosszú - volt vigasza és mentsége egyaránt. Mert nemegyszer szégyellte ember voltát és az ebből fakadó gyengeségét. Az idő vasfoga, az emberek farkasharapásai nem hagytak nyomot testén és lelkében.


Fiatalos lendülete, alkotókedve töretlen maradt. Az újkor piros hajnalán főnixmadárként kelt új életre. Gondolkodói, művészei, vállalkozói új eszmék kovácsai, a prometheusi tűz fújtatói lettek. De elfáradt, s meg akart végre telepedni a népek közt. Az emancipáció lidércfénye jobban vonzotta, mint az ősújországnak hamu alatt szunnyadó, hívogató, melegítő parazsa.

És ez lett a veszte. Az új idők gazdasági és politikai válságainak árát ő fizette meg. Nemzetek haragjának, osztályok nyomorúságának kipróbált bűnbakja.

De Auschwitz borzalmai sem törték meg. A lecsonkolt törzs új hajtása sudárba szökkent az ősi földön. A zsidó fiatalság fegyverrel harcolta ki függetlenségét az angoloktól és hősiesen verte vissza az arab agressziót. Viszonylag rövid idő alatt kialakult a harmadik zsidó ország, egy modern állam minden tartozékával, a szellemi és anyagi világ minden ágában.

Izrael újra elfoglalta helyét a szabad népek családjában. Politikai jelentősége nagyobb, mint azt parányi területe és csekély számú lakóssága révén igényelhetné. De fennmaradását elsősorban katonai erejének, fiai elszántságának köszönheti. Az örök béke gondolatát adta a világnak és ezt hirdeti ma is - állandó hadi készültségben, állig felfegyverezve.

És itt fel kell vetni egy kérdést, amely a kérdések kérdése!

Vajon a társadalom, amely az új hazában kialakult, az a szellem, amely áthatja Cion népét, igazolja azt a várakozást, amellyel a világ és a zsidóság Izrael újjászületése elé tekintett? Vajon mondhatják az ősök Bibliájával dicsekvő utódok, hogy államuk a "népek világossága", a felebaráti szeretet és a társadalmi erkölcs szimbóluma? Vagy falhoz szorítva, azzal kell védekezniük, hogy nem rosszabbak másoknál. De ezt az érvet elveti Isten és ember egyaránt.

Mert ha az izraeli polgár nemcsak azért forgatja a Bibliát, hogy nemzeti hiuságát legyezze vele, úgy tudnia kell a Könyv örök tanulságát: Minden ország támasza és talpköve az emberiesség és becsületesség - de Izraelnek a léte, a puszta fennmaradása ehhez a feltételhez van kötve. Az öncélú zsidóállam kétszer is elbukott. De nem állja meg a helyét a fenn említett érvelés a "valóság", a politikai realitás terén sem.

A nemzetek azért járultak hozzá 1947-ben Izrael megalakulásához, mert szégyellték azt, amit tettek és azt, amit nem tettek a hat millió ártatlanul elpusztított, védtelen zsidó emberért. Ez az Izrael azóta csak bajt és nehézségeket okoz, (akaratán kívül) a világ politikusainak. Ezt csak egy esetben tűrik el: ha ez az állam más, mint a többiek. Mint annyiszor a múltban, úgy most is zsidónak kell bebizonyítania. Nem iparával, épületeivel, településeivel, íróival és katonai ütőerejével, helyesebben nemcsak ezekkel. Ki tudja fog-e valaha is Izrael versenyezni ezen a téren nagyobb, gazdagabb országokkal? Ha nem, azon a téren kell kiválnia, amely sajátosan zsidó, amelyen valaha nagyot alkotott, és amely téren a világ elvárja, hogy különb legyen, mint mások. A társadalmi igazság terén, az embernek emberhez valóviszonyában. Ez a tényező sokkal többet nyom Izrael nemzetközi helyzetének mérlegén, mint az anyagi eredmények, amelyekkel büszkélkedik.

És utoljára, de nem utolsósorban:

Mit adhat Izrael a világon szétszórt zsidóságnak? Lehet-e ideálja, büszkesége, olthatatlan vágyakozásának tárgya egy állam, melynek népe olyan, mint a többi nép?'

Az utolsó százötven évben meglazult a szétszórt népet összetartó testvéri lánc, megbénult a szellemi alkotás, a Tan megkövesedett. A cionizmus felszította a hunyó parazsat. Auschwitz rémségei, a jisuv harca önállóságáért, az állam megalakulása lángra lobbantották a már kialvó zsarátnokot is. De ezt a tüzet táplálni kell, méghozzá Izraelből. A galutnak az a kötelessége, hogy konzerváljon, nem az, hogy újat adjon, hogy fejlesszen.

S a vonzerő nem az anyagiakban rejlik. Gazdaságnál, biztonságnál jobban csábít a tudat, hogy van távol egy kicsinyke ország, ahol boldogabban élhetsz, amelyre büszke lehetsz, amelyről érzed és tudod, hogy az a tied. Ahol kisebb a falat, de azt szívből adják, ahol kevesebb a lakós, de több a testvér, ahol alacsonyabbak a házak, de a szellem magasan szárnyal, ahol ritkább a kitüntetés, de azt az érdemesek kapják. hogy van távol egy kicsinyke ország, ahol talán ellenfelekre is találsz, de ellenségre soha, ahol szó a kimondott szó, ahol csak a test fárad, de a lélek megpihen.

Önzetlen, jó szándékú vezetők igazságos törvényei példaadó társadalmat alakíthatnak ki Izraelben. Olyan társadalmat, mely kedves lesz Isten és ember szemében.

És akkor az ősújország talajában kalászba fog szökkeni az elvetett eszmék magja, és nem marad el a dús aratás. Az örök nép, örök otthonra talál honában...

"Mert e parancsolat, amelyet Én a mai napon parancsolok neked, nem megfoghatatlan előtted, és nincs távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: kicsoda hág fel érettük a mennybe, hogy elhozza azt nékünk; hogy teljesítsük azt. Nincs a tengeren túl, hogy azt mondanád: kicsoda megy át érettünk a tengeren...

Sőt felette közel van hozzád ez ige, a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed ezt"
. (Mózes V.30.)


Dr. Schőner Alfréd
2007.02.15