Vissza a D'vár Torá-hoz

  

Radnóti Zoltán rabbi:
5762 ros hásáná második este

(Elhangzott a Nagyfuvaros utcai zsinagógában, 2001. szeptember 18-án)

Ünneplő gyülekezet, testvéreim!
Engedjék meg, hogy Sáná tová-t boldog évet kívánjak mindannyiuknak
Ketivá vehátimá tová

Írattassunk be, mindannyian az egészségre és az életre.

A szentírás egyik legelgondolkoztatóbb műve Salamon király könyve: a Példabeszédek.
Salamon, ki a világ minden bölcsességének birtokában volt, a következő fél mondatot írta le:

Nér adon-áj nismát ádám
"Az Ő-ó mécsese, az ember lelke." (Préd. 20/27)
azaz az ember lelke tűz, láng...
tűz...
ízleljük a szót.
Az egyik legellentmondásosabb dolog a világon. Öl és éltet.
Melegít és eléget.
Miért írja le mégis Salamon a Teremtő sugallatára ezeket a szavakat?
    Mert az ember lelke a tűzhöz hasonlít.
Kordában tartva áldás
Elengedve szabadjára, felügyelet nélkül, mértékek nélkül: átok.
Sajnos a napokban ezt láttuk. Hogyan lehet gyilkossá az a tárgy, a tűz.
A múlt hét után, a New yorki borzasztó események után sem szabad azt gondolni, hogy a tűz a negatív erők, a rossz oldal privilégiuma.
Nem szabad megengedni, hogy az emberi civilizáció egyik legnagyobb eredményét bitorolják gonosz erők.
Igenis, a tűz, a hő nem csak pusztíthat, hanem, és elsősorban éltet.
Gondoljunk csak mindennapjainkra, munkánkra, szabadidőnkre, étkünkre és mindarra, ami bennünket körbe vesz.
Sőt a saját testünkre, amiben szintén halvány tűz ég, és ez tart bennünket életben. 37 fokon.

Nér adon-áj nismát ádám
"Az Ő-ó mécsese, az ember lelke.
" (20/27)
azaz nem csak az ember teste lelke tűz, láng...
tűz...
ízleljük a szót.
Keressük meg a szó békéjét!
A szentírásban és a zsidó hagyományban háromféle tüzet fogunk megvizsgálni:
* Az irányt mutató tüzet,
* Az felfelé lebegő lángot,
* És az egyesülő tüzeket.

"És az Örökkévaló vonult a zsidó nép előtt nappal felhőoszlopként, hogy mutassa az utat, és éjszaka tűzoszlopként, hogy világítson számukra. Soha nem hagyta el a népet a felhőoszlop és a világító tűz"
(Mózes II. könyve 13. 21-22)

Tűzoszlop - szimbóluma a hazáját vágyó zsidó népnek.
Soha el nem halványuló tűzoszlop, a mai napig sem halt el.
Irányt mutatott az éjszakában is.
Mutatta az irányt a szentföld felé, a zsidóság későbbi központja felé.
És a nép hitt az irányban, hogy jó felé megy.
Mikor a zsidó nép elérte Izráélt majd Jeruzsálemet, ez a tűz akkor sem hunyt ki.
Őseink, prófétáink tovább táplálták szavaikkal.
És a menóra szentély felé mutató lángja soha sem lohadt le.
És amikor idegen kezek el akarták fojtani a szellem lángját, akkor újabb és újabb makabbeusok keltek és harcoltak érte.
Ezt a lángot mi is őrizzük. Itt lebeg felettünk. Minden zsinagógában a Tóraszekrény felett, mutatva az irányt Jeruzsálem felé.
A zsidóság fizikai és szellemi otthona felé.

"Az Ő-ó mécsese, az ember lelke." (Préd. 20/27)
A mi lelkünkben is ez a fény mutassa az irányt.

A második láng: a gyertya magasba törő fénye
A láng, bármerre is fordítjuk, felfelé igyekszik.
Az ember is lelke magasba tör.
Akár bevalljuk, akár nem. Ilyenek vagyunk
Oly sok mindent el szeretnénk érni. Sikereket, vagyont, boldogságot.
És mikor ez nem sikerül rövid idő alatt, sokszor feladjuk...
Bár a láng tovább égne, mi oltjuk el.

Martin Buber a haszid mesék neves gyűjtője, írja könyvében:
"A kovrini rabbi szerette elbeszélni, hogy milyen választ adott Hovin tábornok Miklós cárnak. A tábornok nagyon öreg volt s már ötven éve szolgált. Egy hadgyakorlaton, melyen a cár is megjelent, Hovin volt az egyik sereg vezére. A cár ellovagolt az élsor előtt, és odaszólt a tábornoknak:
- Még állod a sarat, Hovin, lángol még a véred?
- Felség, - válaszolt Hovin - a vér már nem lángol, a szolgálat lángol!
    (Buber: Száz haszid mese)

A vér már nem lángol, a szolgálat lángol!
A szolgálatnak sohasem szabad alábbhagynia.
Megörököltük. Vigyázunk rá.
Mindenki tud valamit tenni, hiszen a szikra, a cselekvés vágya bennünk van.

Fel kell tudnunk használni az energiánkat valami szép és boldog dologra az eljövendő évben.

"Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló."
                (Kosztolányi: halotti beszéd)

A harmadik láng: a sokaság lángja.

Nér adon-áj nismát ádám
"Az Ő-ó mécsese, az ember lelke." (20/27)

van a lángnak egy furcsa tulajdonsága:
ha összerakjuk őket nem lesznek nagyobbak.
Azaz, ha 10 égő gyufát fogunk egybe, akkor sem lesz a lángja tízszer akkora, legfeljebb amennyivel a sok gyufa feje nagyobb lesz, mint az egyé.

    Az ember egy közösségen belül ehhez a lánghoz hasonlatos.
Nem a saját értékét kell a többiek fölé helyeznie, és mint Bábelben végtelen tornyot építenie, hanem együtt, egy egységben kell cselekednie.
Az egység, a felelősségtudat, a közösségtudat és a szolidaritás jellemzi a nagyfuvaros utcai közösséget, amelyről már Budapest-szerte beszélnek.
Emberek jönnek el hozzánk más közösségekből, és jól érzik magukat.
Örül mindannyiunk lelke és szíve, hogy ennyien vagyunk a mai este, ám az év minden hetén, sőt már minden napján van nálunk lehetőség imádkozni, eljönni a közösségbe, tanulni.

Herzl Tivadar híres mondását idézném meg:
Im tircu éjn zo ággádá
Ha akarjátok nem mese!
És ez a hármas tűz,
ami épít és nem rombol,
amiben áldás van és nem átok ----
mibennünk van, és a mi közösségünkben.

A pusztában vezető tűzoszlop, ami irányt mutat a zsidó népnek,
a hagyomány útját,
a történelem útját,
az identitás útját,
a hovatartozás útját.

A mécses felfelé igyekvő lángja, ami az őszinte hite, a soha alább nem hagyó lelkesedést mutatja
    És a sok apró láng egysége, ami mint milliónyi kicsiny lángocska csak együtt ad fényt, és együtt hirdeti, hogy itt élet, zsidó élet van.
    És ezek a fények a boldogág fényei, amik reményt adnak.

Salamon, ki a világ minden bölcsességének birtokában volt, így írta:
Nér adon-áj nismát ádám
"Az Ő-ó mécsese, az ember lelke." (20/27)
azaz az ember lelke tűz, láng...
tűz...
mi lobogó lelkesedéssel emeljük szívűnket a világ teremtőjéhez:
Ávinú sebásámájim:
Mennyei atyánk, Világ alkotója, Izrael szirtje és megváltója, Tekints le reánk a magasságból, fogadd el elhangzott és a napokban elhangzó imáinkat!
Ávínú málkénú petáh sááréj sámájim litfiláténú!
Atyánk, királyunk nyissad meg az ég kapuit imádságaink előtt, és
És most, amikor szívünket a Magasságoshoz emeljük,
Könnyeink, ----- szívünk és szemeink könnyei őhozzá emelkednek, így fohászkodunk:
Sálom ál jiszráél,
Imádkozunk, hogy béke legyen Izraelen,
és a béke könnyű angyala lengje be az egész világot, és érintsen meg minden benne, a békében, hívő embert.
ávínu málkénú hádés álénu sáná tová -----
Atyánk Királyunk, adjál nékünk jó évet!
ávínu málkénú, kotvénu beszéfer hájjim tovim
Atyánk, Királyunk, jegyezz be mindannyiunkat, családunkat, szeretteinket és minden zsidó testvérünket a boldog és gondtalan élet könyvébe.
A Világ alkotójának áldása legyen Izraelen, a világ zsidóságán, testvéreinken és az egész emberiségen. Népeken, országokon, hogy a szeretet és a béke legyen valamennyiünk osztályrésze.

Kén jehi rácon, Úgy Legyen Ámen!

 

Vissza a d'VAR Torá-hoz