Elhangzott a Debrecen és határon túli
testvérhitközségei V. nemzetközi tanácskozásán, 2003. május 23. - án, a
Kápolnás utcai zsinagógában.
"Áldott az Ember, aki bízik az
Örökkévalóban, mert Isten az ő biztos menedéke" (I) - olvassuk
a prófétánál. Holnap délelőtt ez a háftárá hangzik fel
zsinagógáinkban, emlékeztet bennünket az ősi kötelezettségre és igére, s legyen
áldott mindaz, aki bízik az Örökkévalóban, és ismét eljött ide, Debrecenbe, immár sokadik alkalommal,
hogy együttesen és közösen köszöntsük a szombatot, tanuljunk és tanítsunk
őseink, a zsidóság szellemében.
Szeretettel köszöntöm drága testvéreimet, akik Izraelből, az Egyesült Államokból,
Európa különböző országaiból jöttek el ide, valamint Debrecen és környéke
zsidó polgárait, e közösség vezetőit, akik immár ötödik alkalommal gyűjtik
össze a különböző állampolgárságú, magyarul beszélő zsidókat tanulni és
tanítani.
Lassan hagyományteremtő lesz a debreceni "minhág" - május végén
tudományos ülésszak és istentisztelet. Örömmel vettem tudomásul és konstatáltam,
hogy már más városokban is kezd meghonosodni ez a kezdeményezés, hat a debreceni
példa, hiszen egy héttel ezelőtt Szegeden gyűltünk össze, s ott tanultunk,
imádkoztunk és tanítottunk. (II)
Pont egy héttel ezelőtt a szegedi zsinagógába, a világ talán egyik legszebb zsidó
templomába lépve, újra felsejlettek azok az idézetek, melyeket áldott emlékű Löw
Immánuel választott a zsinagóga falainak díszítésére, s melyeket oly sokszor
láttam és idéztem szegedi rabbi koromban. Ezek az ott újralátott idézetek,
motívumok ihlették e mostani beszédemet. (III)
Az áron hákodes fölött ott magasodik a:
1. Mágén Dávid, a Dávid csillag.
2. Egy ívvel feljebb az ősi mondás: "Szeresd felebarátodat, mert ugyanolyan, mint
te". (IV)
3. Egy ívvel még feljebb különleges idézet, amelyet annyiszor mondunk, de
nem mindig érezzük az ízét. "A világosság alkotója" - az Isten.
Szóljon tehát a mai tanítás e három fogalomról,
Mágén Dávid, a Dávid csillag. (V)
Zsidóságunk egyik legősibb szimbóluma. A régiek azt tartották, hogy azért ilyen a
Dávid csillag formája, mert - egy valamikori legenda szerint - Dávid király
hadseregében a katonák viselték volna ezt a szimbólumot. Az archeológiai kutatások
tükrében azonban tudjuk, hogy ez nem igaz, hiszen az i.e. 9-10. században még nem volt
ismert a Dávid csillag. Ezzel szemben a folklór tudományból ismerjük
valószínűsíthető eredetét, melyet egyetemünk egykori zseniális tanára fogalmazott
meg, a tálmudi szöveg szellemében -
Kohlbach Bertalan tanítását idézem: egy régi kultusz, név szerint a mithras kultusz
- úgynevezett duális felfogása szerint - mindennek megvolt a maga szimbóluma,
értéke. Két nagyobb egységet különböztettek meg: az egyiknek a istenségét úgy
hívták Ormuzd, a másiknak a neve Áhrimán volt. Ormuzd volt a világosságé, a
pozitív gondolkodásé, a szimbóluma a talpára állított egyenlőszárú háromszög.
A másiké, Áchrimáné - szintén szimbólum - ám nem a pozitív, hanem a negatív
gondolkodásé, a csúcsára állított egyenlőszárú háromszög - a kohlbachi
feltételezés szerint - ez a kultusz hatott a zsidóság monoteizmusára. (VI)
Így íratik a Szentírásban:
"A Világ Alkotója, a
mindenség Alkotója a monoteizmus egy Istene, aki teremti a világosságot és a
sötétséget." (VII)
Ezért a két szimbólumot, a talpára, illetve a csúcsára állított háromszöget
egymásra helyezték, és így jött létre a zsidóság egyik legősibb jelképe, a
Mágén Dávid.
"Szeresd felebarátodat, mert ugyanolyan, mint te!" (VIII)
A következőkben Sábbát traktátusából idézem a klasszikus mondatokat:
"...Történt egykor, a
két nagy iskola Sámmáj és Hillél idején, hogy egy nem zsidó ember odament
Sámmájhoz és szólt neki : téríts be engem, azért, hogy megtanuljam az egész
Tórát" .A hagyomány szerint Sámmáj kiseprűzte őt a templomból,
és akkor a pogány odament Hillélhez, elmondta ugyanezt. "Mondd el
nekem a zsidóság lényegét azalatt, amíg egy lábon állok!"
Egyetlen mondatban összefoglalni a zsidóság lényegét szinte elképesztő kérdés,
és elképzelhetetlen a válasz, de jól ismerjük a hilléli mondatot, amely
arameusul fogalmazódik meg
"Amit nem akarsz magadnak,
azt ne tedd a másiknak! Ez az egész Tora. A többi csak a magyarázata. Menj és tanuld
meg." Ez a zsidóság. Majd még hozzátett egy mondatot: Szeresd
felebarátodat, mert ugyanolyan, mint te! (IX)
Évezredek messzeségéből szól hozzánk a hilléli idézet: vajha egyszer
elérne a világ, az emberiség a hilléli magaslatokra, és őszinte szívvel
mondhatná és vállalhatná ezt a zsidó tanítást: Szeresd a másikat, mert
ugyanolyan ember, mint te!
A harmadik íven a Világosság Alkotója - az Isten. (X)
Most szóljunk tehát a fényről, a világosságról, amelyhez ismét a Tálmudhoz
fordulunk. (XI) Idézem Megillá traktátusát:
"Egyszer vaksötétben
mentem az éjszakában és láttam, hogy egy világtalan ember megy a sötétben és a
kezében egy fáklya van. Így szóltam hozzá: testvérem, fiam, minek neked ez a
fáklya, hiszen te vak vagy? S a vak ember így szólt: mindaddig, amíg a fáklya a
kezemben van itt a sötétben, az emberek látnak engem és látják a
világosságot"
Kell, hogy valaki tartsa a sötétségben a fáklyát, és mutassa azt az utat, amelyen
járni kell!
A történelem viharral és kevés napfénnyel, sok-sok megpróbáltatással és kevés
örömmel telített országútján bizony a népek között ott volt és ott van a
zsidóság, azon az úton, amelyet nagyon gyakran körbevett és körbevesz a mai napig a
teljes sötétség, a szó persze szimbolikus értelmében. Néhány évezreddel
ezelőtt a Mindenhatótól megkaptuk a Tórát, hogy legyen a kezünkben, mint egy
világító fáklya, amely mutatja az irányt, amerre menni kell. Azzal a különbséggel,
hogy reményeink szerint mi nem vagyunk vakok. Mi látunk, s talán egyszer eljön az
idő, amikor a világ is nemcsak lát, de el is ismer bennünket úgy, ahogy azt
a zsidóság megérdemli. Az a zsidóság, amely vallotta és vallja a mai napig, hálát
kell adni a világ Alkotójának, aki teremti a fényt, adja a világosságot, hogy te is
láthass és bennünket is lássanak, hogy ismerjük azt az ösvényt, amelyen járnunk
kell.
Bevezető gondolatomban idéztem a háftárát, szabadjon citálnom a holnapi
hetiszakaszból:
"S békét adok az
országban úgy, hogy úgy fekhettek le, hogy amikor felkeltek, nem kell félnetek".
(XII)
Ma délelőtt is elhangzott, hogy szerte a szétszóratásban, a gálutban a
zsidók vallásuk, hitük szerint élnek. De bennünket egy nagyon fontos spirituális
kapcsolat fűz Erec Jiszráélhez, Atyáink Földjéhez, ahol bizony minden nap
elmondhatják testvéreink, azt a mondatot, hogy Uram, vajha adnál békét ebben az
országban, hogy amikor az ember lefekszik, ne kelljen félnie, felébred. Vajha
megszűnne ott is a félelem!
Amikor vágyainkat és álmainkat fogalmazzuk meg imádságunkban, tanításainkban, a
hagyomány szellemében annak hitében és jegyében tesszük, hogy van, aki meghallgatja,
aki odafigyel a mi szívünk imádságára, szánk szózatára, vágyainkra, szerény
kívánságainkra. Fohászkodunk egészségért, békességért, egy kis
megértésért, egy kis toleranciáért, egy jó szóért, egy kis simogatásért,
egy kis biztatásért, mindazért, amit a zsidóság, a kiválasztott nép megérdemel.
Ámen
I Jeremiás 17. 7
II A SZEGEDI ÚJ ZSINAGÓGA FELAVATÁSÁNAK 100 ÉVES, A SZEGEDI RÉGI
ZSINAGÓGA FELAVATÁSÁNAK 160 ÉVESA JUBILEUMI RENDEZVÉNYSOROZATA, Szeged, 2003. május
16-20.
III Scheiber Sándor, Löw Immánuel, in: Semitic Studies in Memory of
Immanuel Löw (A. Scheiber editor), Budapest, 1947
IV Vájikrá 19.18
V ) http://www.pnimi.org.il/yesodot/musagim/sodHamagenDavid.asp
VI Kohlbach Bertalan, Folklore a zsinagógában. In. Évkönyv, 1930.
szerk. Bánóczi J.
VII Jesája 45. 7.
VIII Leviticus 19.18. Lásd továbbá: Schőner Alfréd, Kámochá
-ugyanolyan, min te, in.: Magyar megfontolások a Soáról. Budapest- Pannonhalma, 1999.
Szerk.: Hamp Gábor, Horányi Özséb, Rábai László
IX A TALMUD KÖNYVEI, Az eredeti talmud szöveg alapján Dr. Molnár
Ernő, Budapest, 1989. (Hasonmás kiadás) Felelős szerkesztő: Babits Antal
X |
|
XI Megillá 24/a
XII Numeri 26.5.
Schőner Alfréd |