Vissza a RABBIK-hoz

"...EGY VILÁGÍTÓ FÁKLYA..."

bethe.gif (1004 bytes)

Elhangzott a Debrecen és határon túli testvérhitközségei V. nemzetközi tanácskozásán, 2003. május 23. - án, a Kápolnás utcai zsinagógában.

sonerdr-debr2003-1-1.gif (975 bytes)

"Áldott az Ember, aki bízik az Örökkévalóban, mert Isten az ő biztos menedéke" (I) - olvassuk a prófétánál. Holnap délelőtt ez a háftárá hangzik fel zsinagógáinkban, emlékeztet bennünket az ősi kötelezettségre és igére, s legyen áldott mindaz, aki bízik az Örökkévalóban, és ismét eljött ide, Debrecenbe, immár sokadik alkalommal, hogy együttesen és közösen köszöntsük a szombatot, tanuljunk és tanítsunk őseink, a zsidóság szellemében.

Szeretettel köszöntöm drága testvéreimet, akik Izraelből, az Egyesült Államokból, Európa különböző országaiból jöttek el ide, valamint Debrecen és környéke zsidó polgárait, e közösség vezetőit, akik immár ötödik alkalommal gyűjtik össze a különböző állampolgárságú, magyarul beszélő zsidókat tanulni és tanítani.

Lassan hagyományteremtő lesz a debreceni "minhág" - május végén tudományos ülésszak és istentisztelet. Örömmel vettem tudomásul és konstatáltam, hogy már más városokban is kezd meghonosodni ez a kezdeményezés, hat a debreceni példa, hiszen egy héttel ezelőtt Szegeden gyűltünk össze, s ott tanultunk, imádkoztunk és tanítottunk. (II)

Pont egy héttel ezelőtt a szegedi zsinagógába, a világ talán egyik legszebb zsidó templomába lépve, újra felsejlettek azok az idézetek, melyeket áldott emlékű Löw Immánuel választott a zsinagóga falainak díszítésére, s melyeket oly sokszor láttam és idéztem szegedi rabbi koromban. Ezek az ott újralátott idézetek, motívumok ihlették e mostani beszédemet. (III)

Az áron hákodes fölött ott magasodik a:
1. Mágén Dávid, a Dávid csillag.
2. Egy ívvel feljebb az ősi mondás: "Szeresd felebarátodat, mert ugyanolyan, mint te". (IV)
3. Egy ívvel még feljebb különleges idézet, amelyet annyiszor mondunk, de
nem mindig érezzük az ízét. "A világosság alkotója" - az Isten.

Szóljon tehát a mai tanítás e három fogalomról,

Mágén Dávid, a Dávid csillag. (V)
Zsidóságunk egyik legősibb szimbóluma. A régiek azt tartották, hogy azért ilyen a Dávid csillag formája, mert - egy valamikori legenda szerint - Dávid király hadseregében a katonák viselték volna ezt a szimbólumot. Az archeológiai kutatások tükrében azonban tudjuk, hogy ez nem igaz, hiszen az i.e. 9-10. században még nem volt ismert a Dávid csillag. Ezzel szemben a folklór tudományból ismerjük valószínűsíthető eredetét, melyet egyetemünk egykori zseniális tanára fogalmazott meg, a tálmudi szöveg szellemében -

Kohlbach Bertalan tanítását idézem: egy régi kultusz, név szerint a mithras kultusz - úgynevezett duális felfogása szerint - mindennek megvolt a maga szimbóluma, értéke. Két nagyobb egységet különböztettek meg: az egyiknek a istenségét úgy hívták Ormuzd, a másiknak a neve Áhrimán volt. Ormuzd volt a világosságé, a pozitív gondolkodásé, a szimbóluma a talpára állított egyenlőszárú háromszög. A másiké, Áchrimáné - szintén szimbólum - ám nem a pozitív, hanem a negatív gondolkodásé, a csúcsára állított egyenlőszárú háromszög - a kohlbachi feltételezés szerint - ez a kultusz hatott a zsidóság monoteizmusára. (VI) Így íratik a Szentírásban:

"A Világ Alkotója, a mindenség Alkotója a monoteizmus egy Istene, aki teremti a világosságot és a sötétséget." (VII)

Ezért a két szimbólumot, a talpára, illetve a csúcsára állított háromszöget egymásra helyezték, és így jött létre a zsidóság egyik legősibb jelképe, a Mágén Dávid.

"Szeresd felebarátodat, mert ugyanolyan, mint te!"  (VIII)

A következőkben Sábbát traktátusából idézem a klasszikus mondatokat:

"...Történt egykor, a két nagy iskola Sámmáj és Hillél idején, hogy egy nem zsidó ember odament Sámmájhoz és szólt neki : téríts be engem, azért, hogy megtanuljam az egész Tórát" .A hagyomány szerint Sámmáj kiseprűzte őt a templomból, és akkor a pogány odament Hillélhez, elmondta ugyanezt. "Mondd el nekem a zsidóság lényegét azalatt, amíg egy lábon állok!" Egyetlen mondatban összefoglalni a zsidóság lényegét szinte elképesztő kérdés, és elképzelhetetlen a válasz, de jól ismerjük a hilléli mondatot, amely arameusul fogalmazódik meg

"Amit nem akarsz magadnak, azt ne tedd a másiknak! Ez az egész Tora. A többi csak a magyarázata. Menj és tanuld meg." Ez a zsidóság. Majd még hozzátett egy mondatot: Szeresd felebarátodat, mert ugyanolyan, mint te!  (IX)

Évezredek messzeségéből szól hozzánk a hilléli idézet: vajha egyszer elérne a világ, az emberiség a hilléli magaslatokra, és őszinte szívvel mondhatná és vállalhatná ezt a zsidó tanítást: Szeresd a másikat, mert ugyanolyan ember, mint te!

A harmadik íven a Világosság Alkotója - az Isten. (X)

Most szóljunk tehát a fényről, a világosságról, amelyhez ismét a Tálmudhoz fordulunk. (XI) Idézem Megillá traktátusát:

"Egyszer vaksötétben mentem az éjszakában és láttam, hogy egy világtalan ember megy a sötétben és a kezében egy fáklya van. Így szóltam hozzá: testvérem, fiam, minek neked ez a fáklya, hiszen te vak vagy? S a vak ember így szólt: mindaddig, amíg a fáklya a kezemben van itt a sötétben, az emberek látnak engem és látják a világosságot"

Kell, hogy valaki tartsa a sötétségben a fáklyát, és mutassa azt az utat, amelyen járni kell!

A történelem viharral és kevés napfénnyel, sok-sok megpróbáltatással és kevés örömmel telített országútján bizony a népek között ott volt és ott van a zsidóság, azon az úton, amelyet nagyon gyakran körbevett és körbevesz a mai napig a teljes sötétség, a szó persze szimbolikus értelmében. Néhány évezreddel ezelőtt a Mindenhatótól megkaptuk a Tórát, hogy legyen a kezünkben, mint egy világító fáklya, amely mutatja az irányt, amerre menni kell. Azzal a különbséggel, hogy reményeink szerint mi nem vagyunk vakok. Mi látunk, s talán egyszer eljön az idő, amikor a világ is nemcsak lát, de el is ismer bennünket úgy, ahogy azt a zsidóság megérdemli. Az a zsidóság, amely vallotta és vallja a mai napig, hálát kell adni a világ Alkotójának, aki teremti a fényt, adja a világosságot, hogy te is láthass és bennünket is lássanak, hogy ismerjük azt az ösvényt, amelyen járnunk kell.

Bevezető gondolatomban idéztem a háftárát, szabadjon citálnom a holnapi hetiszakaszból:

"S békét adok az országban úgy, hogy úgy fekhettek le, hogy amikor felkeltek, nem kell félnetek". (XII)

Ma délelőtt is elhangzott, hogy szerte a szétszóratásban, a gálutban a zsidók vallásuk, hitük szerint élnek. De bennünket egy nagyon fontos spirituális kapcsolat fűz Erec Jiszráélhez, Atyáink Földjéhez, ahol bizony minden nap elmondhatják testvéreink, azt a mondatot, hogy Uram, vajha adnál békét ebben az országban, hogy amikor az ember lefekszik, ne kelljen félnie, felébred. Vajha megszűnne ott is a félelem!

Amikor vágyainkat és álmainkat fogalmazzuk meg imádságunkban, tanításainkban, a hagyomány szellemében annak hitében és jegyében tesszük, hogy van, aki meghallgatja, aki odafigyel a mi szívünk imádságára, szánk szózatára, vágyainkra, szerény kívánságainkra. Fohászkodunk egészségért, békességért, egy kis megértésért, egy kis toleranciáért, egy jó szóért, egy kis simogatásért, egy kis biztatásért, mindazért, amit a zsidóság, a kiválasztott nép megérdemel.

Ámen



I Jeremiás 17. 7
II A SZEGEDI ÚJ ZSINAGÓGA FELAVATÁSÁNAK 100 ÉVES, A SZEGEDI RÉGI ZSINAGÓGA FELAVATÁSÁNAK 160 ÉVESA JUBILEUMI RENDEZVÉNYSOROZATA, Szeged, 2003. május 16-20.
III Scheiber Sándor, Löw Immánuel, in: Semitic Studies in Memory of Immanuel Löw (A. Scheiber editor), Budapest, 1947
IV Vájikrá 19.18
V ) http://www.pnimi.org.il/yesodot/musagim/sodHamagenDavid.asp
VI Kohlbach Bertalan, Folklore a zsinagógában. In. Évkönyv, 1930. szerk. Bánóczi J.
VII Jesája 45. 7.
VIII Leviticus 19.18. Lásd továbbá: Schőner Alfréd, Kámochá -ugyanolyan, min te, in.: Magyar megfontolások a Soáról. Budapest- Pannonhalma, 1999. Szerk.: Hamp Gábor, Horányi Özséb, Rábai László
IX A TALMUD KÖNYVEI, Az eredeti talmud szöveg alapján Dr. Molnár Ernő, Budapest, 1989. (Hasonmás kiadás) Felelős szerkesztő: Babits Antal

X

XI Megillá 24/a
XII Numeri 26.5.

Schőner Alfréd

Vissza a RABBIK-hoz