Vissza a RABBIK-hoz

Makettek és zsinagógák

Elhangzott: ROS HÁSÁNÁ ESTÉJÉN, AZ OR-ZSE ZSINAGÓGÁJÁBAN 5770 - 2009. szeptember.18

 

Együtt imádkozunk az Örökkévalóhoz, mert a zsidó ember imádsággal köszönti az új zsinagógai esztendőt, s egyben azt mondja a másik embernek: ?????, ha valamivel megbántottalak, bocsánatot kérek. Az első rabbinikus szó tehát legyen a bocsánatkérésé, akit akaratom ellenére véletlenül megbántottam, afelé szóljon e helyről a megkövetés szava. Mert így illik, így kívánja a zsidó hagyomány, hogy tiszta lappal indulhassunk a következő, a most már beköszöntött újév elé.

A jubileumok évét üljük. 150 éves a Dohány utcai zsinagóga, ugyancsak 150 esztendős a kőszegi zsinagóga.


Grósz Mór levele a Rabbiképző tanári testületének

140 évvel ezelőtt Kiskunhalason egy Grósz Mór nevű tanító hozzákezdett egy különleges makett építéséhez. Kiskunhalason nagy zsidó közösség volt egykoron, zsinagógája pont egy év múlva lesz 150 esztendős, 1860-ban építették. E közösség egyik kiváló pedagógusa volt a már említett Grósz Mór, kinek neve mára a feledés homályába veszett. Grósz rájött, hogy az úgynevezett frontális oktatást szemléltető eszközökkel kell színesíteni. Abban az időben természetesen ezt még nem így hívták. Épp azt tanította ebben az időszakban, hogy amikor Izrael gyermekei kivonultak Egyiptomból, a sivatagban építettek maguknak egy szentélyt, amelyet héberül Miskánnak hívtak. A pusztai hajlék az a hely, ahol Izrael gyermekei első alkalommal mutattak be áldozatot Istennek. Miskán, a gyülekezet sátra. A Tóra pontosan leírja, hogyan nézett ki. Ezt azonban nem egyszerű megérteni annak ellenére, hogy a bibliai héber precízen határozza meg a részleteket, ám a sok ezer évvel korábbi szöveg megvilágításra szorult. E tehetséges tanárember felismerte a nehézségeket, ezért a szentírási szöveg alapján készített egy makettet. Kis, apró fadarabokból megépítette a „gyülekezet házát”, hogy tanítványai megértsék pontosan milyen volt a Miskán. Így meg tudta mutatni, milyen volt a bejárat, hol volt az oltár, a kézmosó szelence, az áldozat helye, hol voltak a kohaniták és hol a leviták. Szemléletessé, élővé tette az ókori szöveget. Korát meghazudtolva vezette be a vizualitást az oktatásba.

Közössége biztatására a Miskán makettjét elküldte 1871-ben a bécsi világkiállításra, ahol aranyérmet nyert vele. Két évvel később, 1873-ban a londoni világkiállításon ismét aranyéremmel jutalmazták Grósz Mór, a kiskunhalasi tanító munkáját. Óriási a siker, csak egy helyen nem értik meg az immár világhírű pedagógust, Kiskunhalason. Ismerős a történet? Ekkor levélben fordult az Országos Rabbiképző Intézet tekintetes tanári testületéhez, mikor is felajánlja az akkori rabbiképzőnek, hogy pedagógiai célra odaadja a makettet. Visszautasítják. Grósz Mór, a kétszeres aranyérmes makett készítő, a Miskán első magyarországi megálmodója és megalkotója műve az enyészetté lett.

A jeruzsálemi Izrael Múzeumban nagy átalakításokat végeztek a közelmúltban. A Múzeum középpontjában sok száz ember többéves munkájának eredményeképpen megkonstruálták az ókori Jeruzsálem makettjét, mely immár állandó kiállításként mindig látható lesz az odalátogatók számára.

A maketten felülnézetből tekinthető meg az ókori Jeruzsálem úgy, ahogy Heródes idejében állt. Ott látható Heródes palotája, mellette a Hippodrom, amellett a színház, s nem messze tőle a Szentély, a zsidóság legszentebb helye, melyből megmaradt a mai napig a Kotel HaMaaravi, a Siratófal. Ott áll az ember és megrendülten nézi az ókori világ egyik legnagyobb csodáját. Ahogy ott álltam az Izrael Múzeumban a makett jobb áttekintését szolgáló hídon, eszembe jutott Grósz Mór, akiről azonban senki nem hallott Jeruzsálemben.

Elgondolkodtam, vajon mi lesz a makettek sorsa, s vajon mi a zsinagógáké. Mert nem messze Jeruzsálemtől, néhány tíz kilométerre Tel-Avivban, a Bet Hatfucot Múzeumban ott van a Dohány utcai zsinagóga makettje gyönyörű, reprezentatív kivitelben. A múlt héten pedig ott voltam, amikor felavatásának 150. évfordulóján újraavatták ezt a monumentális, lenyűgözően gyönyörű templomot Budapesten.

A zsinagógát mi zsidó emberek héberül három névvel illetjük: Bet HaMidras, tanház, Bet HaKneset, a gyülekezés háza és Bet HaT’fila, az imádság háza. Valójában nem a maketteknek, hanem az épületeknek ez volt, és ez ma is a 21. században, e változó és felgyorsult, zaklatott, eseményekkel terhelt korunkban is változatlan feladata.


A Jeruzsálemi Szentély modellje az Izrael Múzeumban

A zsinagóga mindig legyen Bet HaMidras, a tanítás háza, amikor eljövünk ide pénteken vagy szombaton, ünnepen: Peszahkor vagy Jom HaAcmautkor, mindig várjuk a tanítás szavát a zsinagógában, mert évezredek óta ez az elsődleges feladata. Most nyáron ott voltam a világ legmélyebb helyén, az Ein Gediben található zsinagógában. A négyszáz méterrel a tenger szintje alatt 1800 évvel ezelőtt épített zsinagógában is megjelenik a héber szövegben a mindenki által ismert szavakat „Legyen békéje Izraelnek”!

A zsinagóga második feladata legyen Bet HaKneset, fogja össze a közösséget. Természetesen rabbik, világi vezetők mindannyian mondjuk: gyertek a templomba, hiszen a zsinagóga épülete a maga összességében szimbolikus tartalmában és valójában állandóan invitál. Van, aki meghallgatja, van, aki nem. De itt mindenki szívesen van látva. Aki rendszeresen jön és az is, aki alkalmanként tér be Isten házába. A zsinagóga kapuja mindig nyitva áll, mindig hív, hogy közösséget formáljon, hogy segítse a zsidó öntudatot, mutassa az összetartozás erejét, az egymás iránti felelősséget. Tudjuk jól, ha a zsidó közösségben egyvalaki vétkezik, akkor azt mondják, ilyenek a zsidók. A közösségnek formáló ereje van. Összetartó ereje. A zsinagóga összegyűjti a népet örömben és bánatban.

Bánatban például: 1686-ban Budán, amikor Lotharingiai Károly serege elfoglalja egész Budát, és több tucat szefárdi zsidót felkoncolnak a mai Táncsics Mihály utcai középkori zsinagógában. Ott lettek eltemetve a zsinagóga aljzatán, majd sok száz évvel később, 1965-ben, Scheiber professzor irányításával, elhoztuk e meggyilkolt zsidók csontjait, és eltemettük a Kozma utcai zsidó temetőben a mártír emlékmű háta mögött. Emlékszem a megrendült fiatal arcokra, amint együtt mondtuk a több száz éves csontok felett a Kádis imát.



A budai szír-szefárád zsinagóga mártírjainak sírkőfelirata a rákoskeresztúri zsidó temetőben

És a zsinagóga legyen Bet HaT’fila, azaz az „imádság háza” az örömben. Amikor esküvőt vagy bár micvát tartunk, vagy névadás idején, amikor új embert fogadunk be a közösségbe, és amikor imádkozunk az Örökkévalóhoz. Még akkor is így van ez, ha a zsidók egy része ma már nem tud héberül olvasni. Okolhatjuk ezért az elmúlt száz év történelmét. Van, akik 60-70 éves korukban kezdenek el héberül olvasni tanulni, kezdik el tanulni a héber ábécét. Egy régi legenda azt a kérdést veti fel, hogy milyen nyelven lehet imádkozni. A talmudi válasz szerint minden nyelven, hiszen Isten minden nyelvet ért. A Mindenható nemcsak a szavak nyelvét érti, hanem a gondolatokét, az érzelmekét is. Sámuel I. könyvének első fejezetében olvassuk Háná-ról, hogy mikor imádkozott, a „hangja nem hallatszott, csak az ajkai mozogtak”. Az Örökkévaló ezt is meghallotta. Visszatérve a legendára, ha ismersz egy Alef betűt, egy Bet-et, egy Gimmel-t, és ezeket a betűket elmondod, akkor van a magasságokban Valaki, egy nagy Organizátor, aki összerakja ezeket a betűket, és tudja, hogy mi van a szíved mélyén, hogy mit érzel a családod, a szeretteid, a néped, a közösséged iránt. A kimondott szó és a cselekedet hitelességének felelősségét.

Ros HaSana-kor, a zsidó újévkor a zsidó ember nem ujjong, nem mulat, hanem imádkozik, és önmagába száll. Önkontrollt, önvizsgálatot tart. Mit tett jól, vagy mit kevésbé. Mit kellene másképpen tenni az elkövetkezendő időben. Erre inspirál bennünket a Bet HaT’fila elnevezés, az imádság.

Péntek este lévén nem hangzik el az Avinu Malkenu, csak holnap. Nincs sófár fújás, csak az ünnep második napján, mert Sabbat-kor nem lehet sófárt fújni. Most mégis egy mondatot az Avinu Malkenu-ból idézek:

Atyánk, Királyunk!
Nyisd meg a Magasságok kapuját a mi imádságaink előtt!”

S hallgasd meg fohászunkat!

Szálljon a közösség imádsága egészségért, békességért és nyugalomért! Mindenható Istenünk, adj a betegnek egészséget, az elesettnek segítséget, a rászorulónak támaszt! Add meg nekünk, hogy segíthessünk! Add meg nekünk a lélek és a fizikum biztonságát, hogy ne kelljen senkinek félnie, hogy ne legyen rossz szavak asszociációja, amely hittestvéreink egy részét felkavarja, megriasztja! Add meg a lélek és a fizikum békességét!

Szálljon e közösségre a mi ősi rabbinikus áldásunk annak reményében, hogy a Világ Alkotója, a Mindenható Úristen meghallgatja azt!

Dr. Schőner Alfréd
2009.09.18

Vissza a RABBIK-hoz