Áldott emlékezetű Scheiber Sándor professzor úr, az Országos
Rabbiképző-Zsidó Egyetem, az ő idejében még Országos Rabbiképző Intézet tudós
főigazgatója írta: "A purim a sok zsidó tragédia közepette a kevés számú
szabadulások egyikének megünneplése. Ezért találta a zsidóság ezt a napot
legalkalmasabbnak arra, hogy a bibliai időktől kezdve a középkoron és az újkoron
keresztül mindmáig ezen élje ki mindazt az elfojtott humort, élcet, tréfát,
szatírát, paródiát, színjátszó képességet, művészi készséget és
konyhaművészetet, amelyet máskor féken kellett tartania."
Ma este köszönt be purim, az emlékezés ama eseményekre, melyek a bibliai Eszter
könyvében olvashatók.
E könyv szerint az ókori Perzsiában a zsidógyűlölő, nagyhatalmú Hámán
főminiszter elhatározta, hogy az országban élő összes zsidót elpusztíttatja, mivel
egy Mordeháj nevezetű zsidó férfi megsértette őt, nem hajolt meg előtte. Azonban
Eszter királynő és Mordeháj, valamint a történetben láthatatlan, de a mégis
mindenütt jelenlévő isteni gondviselés akaratából kieszközli a kegyelmet
Ahásvéros királynál és megmenekül az akkori és az ottani zsidóság a
genocídiumtól, a népirtástól.
E megmenekülés örömünnepe a purim, a sors fordulásáé, a rossz jóra
változásáé. A zsidógyűlölő Hámán akkor és ott elbukott, azonban a
"hámánok" még nem tűntek el a világból, a zsidógyűlölet szelleme
tovább élt az idők folyamán, de az Eszterek, Mordehájok és az isteni gondviselés is
tovább élt és hisszük, hogy most él.
Kölcsey Antónia, a Himnusz szerzőjének unokahúga, 1839-ben, Csekén látott egy
zsidó purimi vigadalmat és azt Naplójában meg is örökítette. Többek között így
ír: "A 'sidók ma Hámán ünnepét ülték (...) Minden 'sidó nagy vigalomba vala
's jó napot csinált magának (...) Ők mindnyájan boldogok voltak ma, boldogabbak, mint
bár milly, örömittas úr a' velenczei, vagy római Carnevalba. Így a' boldogságot nem
lehetne meghatározni, az csak kinek kinek érzéséből vagy fogalmából áll (...)
Mindég megindulást 's mozgalmat érzek keblemben, midőn 'sidót szenvedni látok, 's
örömet akkor, ha boldognak vélem őt lenni."
Kívánom, hogy legyünk boldogok mindahányan! Szimhát purim! Vidám
purimot mindnyájunknak!
Oláh János docens
judaisztika tanár |