Határon kívüli barátainkat üdvözölve hadd kezdjem egy határon túli
történettel.
A színhely valószínűleg Munkács volt, de az is lehet, hogy Ungvár, vagy más város,
akár más ország a határok mentén, valamikor az elmúlt negyven év egyikén.
Egy reggel az iskolában bejött a tanterembe a tanárnő. A gyerekekhez fordult. -
Látjátok kezemben a krétát? - Mindenki bólogat. -
Hát ezt a könyvet? - Hangos igen a válasz. -
Ezt az asztalt? Ezt a széket? A táblát a hátam mögött? -
Mindenki harsogja: Látjuk. Most felemeli ujját a tanárnő. Látjátok az I...n-t? A
gyerekek egymásra néznek. -
Nem. A tanárnő diadalmasan körülnéz. Mert nincs! Ha lenne, látnátok! Mint a
krétát, meg a táblát, meg a könyvet. Meg mindent, ami van. -
Egy kisfiú feláll, és megkérdi, hogy ő is kérdezhet-e valamit a társaitól.
Megkapja az engedélyt. Az osztály felé fordul. -
Látjátok a tanárnő eszét? - A gyerekek egymásra néznek.
- Nem. - Mert nincs - ordít a gyerek. - Ha lenne, akkor látnátok, mint mindent, ami van
a földön.
Mi tudjuk, hogy vannak láthatatlan dolgok. Mindennek van oka, ami a földön történik,
mégha abban a percben nem is értjük. A Teremtő tudja, hogy mit miért tesz, így
évekre visszagondolva rájövünk, hogy minden cselekedete és tanítása logikus és
megkérdőjelezhetetlen.
Ennek az utcának majdnem a végén egy nagyon vallásos otthonban tanultam
gyermekkoromban a Tant, a Tórát, néha bizony úgy éreztem, hogy a világi ismeretek
rovására egyoldalú volt az oktatás.
Most már sajnálom, ha az alkalmat nem használtam ki, ha kiváló tanítók, melámedok
szavára nem figyeltem teljes intenzitással, ha elkalandoztak gondolataim, lehetett volna
mélyebben tanulmányozni a szent iratokat, a Tórát, mert örök.
Most volt Sávuot, a Tóra adás ünnepe. Azt mondják, hogy a kopár hegy kivirágzott a
kinyilatkoztatás idején beborította a zöld fű és a virág. Ráv Oberlender a
Vasvári Pál utcai imaházban Sávuot éjszakáján bemutatott egy követ, a Szinaj
hegyéről és benne látható a megkövült örökzöld virág nyoma. Ha eltörjük a
követ, a virág nyoma sértetlenül benne marad.
Talán a kinyilatkoztatás óta őrzik a kövek a zölden maradó virágot. Egyébként a
Szinaj hegy nem is annyira magas. Miért ezt választotta ki az Örökkévaló?
Találhatott volna lényegesen nagyobb hegységet ilyen fontos eseményre, mint a
kinyilatkoztatás, nem lett volna megfelelőbb például a Kilimandzsáró ? Mégis a
Szinaj hegyet választotta.
Azért, mert az átlagos ember számára is megmászható. A Kilimandzsáróhoz alpinista
kell. A Tóra meg közkincs, éppen azért, mert emberi mértékkel mér. A Szináj
megmászásához csak elszánás kell, akarat és szorgalom.
A Tórából a Negyedik Könyvet olvassuk, amelynek tudományos neve: Numeri - számolás.
Mert kétszer is szerepel benne a népszámlálás. Ezért nevezik a gondoskodás
könyvének. Hiszen vannak benne katasztrófák bőven. A kémek helytelen viselkedése,
amely nyomán őseink 40 évig kóboroltak a pusztában, hogy aki 20 éven felül felnőtt
fővel látta Egyiptomban a szolgaság házát, és ette a szolgaság kenyerét, maradjon
a pusztában - volt Korach-féle lázadás, Bileám erkölcsromlásra bíztatása,
mindkettő nyomán járványok keletkeztek, nagy pusztítást okozva. Ahogy a juhász, aki
a nagy vihar után megszámlálja megmaradt nyáját, úgy számolta meg a Teremtő
féltő gondoskodással és szeretettel a népét. Mondják a Negyedik Könyvet a remény
könyvének. Mert hosszú vándorlás után elérkezett Izrael határhoz Kánaán
országához.
E könyvből mi a Nászó szidráját olvassuk a héten, azért mondom, hogy mi, mert
Izraelben nem ezt olvassák. Ők egy héttel előbbre vannak és ezért az Örök Fényt
szimbolizáló Menóráról szóló részt recitálják. Mert a Szent Földön a Sávuot
egy napos ünnep, a szétszórattatásban két napos.
Tehát Izraelben az 54 heti szidra közül a sorosat lejnolták, míg mi az ünnepi
olvasmányt mondtuk. A heti szidra a leviták feladatainak felsorolását folytatja, s
szó esik a Názirról, aki fogadalmat tesz és más fontos kérdésekről. Kiemelkedő
része a heti szidrának a papi áldás, a Jövorechechá. Az emelvényen a duchenont
mondták el papjaink, a koheniták, innen a düchenolás kifejezés.
Jellegzetes kéztartást mutattak olyankor. Szokás ma is, hogy az apa gyermekei fejére
teszi kezeit és magában ismétli az áldó mondatokat. Igaz, hogy ezt a papok mondták,
de az áldó szavak beköltöztek a házakba és a péntek este része lett. A szülő, az
anya gyertyagyújtás után, az apa, mikor a templomból hazajön, e szavakkal áldja meg
gyermekeit. A fiúnál "légy olyan, mint Efráim és Menáse volt", a lánynál
"légy olyan, mint ősanyáink, Sára, Rebeka, Ráchel és Lea voltak". Ezután
felhangzanak az áldás szavai, amelyeken az Örökkévalót kérik, hogy küldje a
békét a családra, a gyermekekre, a közösségre.
Helyenként, pl. Nagyhalászon, de más községekben is, szokások alakultak ki, egyéni
hangon szóltak gyermekeikhez, unokáikhoz a szülők, nagyszülők.
Mikor a templomból hazamegy az ember, két angyal kiséri. Egy jóindulatú és egy
rosszindulatú. Őket köszöntjük a Sálom áléchem dallal, ha belépnek a zsidó
otthonba. Igenám, de csak az egyik angyal jóindulatú. Ha látják, hogy égnek a
gyertyák, szépen meg van terítve az asztal, az étel illata a levegőben mámorít. Az
ágy be van vetve, a gyerekek patyolattiszták, ilyenkor a jóindulatú angyal mondja:
bár ez a jövő héten is így lenne. A rosszindulatú nem mondhat mást, mint ámen. De
ha szalad a ház, nem égnek a gyertyák, nincs bevetve az ágy, megterítve az asztal, a
gyerekek szutykosak, akkor a rossz mondja, hogy ez a jövő héten is így legyen. A jó
angyal fájó szívvel rábólint, ámen. Minket is elkisért a templomból a két angyal,
még ha nem is vettük észre. Végignézte e nagy sátorban, ahol égnek a gyertyák,
pompás a teríték, messziről jött tiszta szívű emberek foglalnak helyet az asztal
körül, mellettük lelkes szemű fiatalok, akik most először vesznek részt e
találkozáson, fáradtságot nem ismerő házigazdák, szervező, előkészítő munkája
teszi lehetővé évről-évre testvéreink keresését, dolgozó kezek biztosítják,
hogy zavartalan legyen együttlétünk, kiváló az ellátásunk, a jó angyal meghatottan
nem mondhat mást, minthogy mindez jövőre is így legyen. Nincs olyan rossz angyal, aki
ne bólintana erre rá és nem mondaná, hogy így legyen, ámen.
A házigazdáknak és a vendégeknek is legyen erejük és egészségük, hogy újra
találkozzanak.
Deutsch Gábor
adjunktus
judaisztika tanár |
