2005. november
25.
OR-ZSE Zsinagóga
Sabbat Salom! Git Sabesz!
Történet van arról, hogy egy király tornyot építtetett, de mivel a torony külseje
minden díszt és minden ékességet nélkülözött, ezért a király felszólított egy
építészt hogy a torony külsejét ragyogó dísszel, erkélyekkel és szobrokkal
díszítse. Az építész el is vállalta a megbízást, de ahelyett hogy fa
állványzatot épített volna, amelyről könnyen elérheti a legmagasabb helyet is a
munkához, botor ember lévén a fa állványzat helyett a legszebb és legdrágább
márványból épített állványt a torony köré, majd ezt látta el a legnemesebb
domborművekkel, szobrokkal és erkélyekkel. Hosszas idő után a király elindult, hogy
megnézze, hogyan halad a munka. Mikor a toronyhoz ért meglepődve tapasztalta, hogy a
torony külseje éppen olyan dísztelen, éppen olyan éktelen csupasz kőhalmaz mint
azelőtt volt. Csakhogy a torony körül új gyönyörű márványfal épült, teli a
legremekebb díszítéssel. Maga elé hivatta az építészt, és következőt mondta
neki:
-"Ó Te balga. Az ilyen állványokat fából szokás építeni hiszen előbb-utóbb
úgyis le lesznek bontva. Te pedig itt vesződsz hónapokig ennek az állványnak az
ékesítésével díszítésével végtére pedig le kell bontani ezt, hiába
pocsékoltál el olyan sok pénzt, időt és energiát."
Így van ez az emberi élettel is. A Kados Baruch Hu a Királyok
Királya egy torony ékesítését bízta ránk, mely nem más mint az emberi lélek,
amelyre fel kell emelnünk a szeretet, a tisztesség, a becsület, a hitelesség
alkotásait. De tudni kell hogy az állvány mely nélkül nem érhetünk a magasba az
emberi élet amely csupán eszköz, de semmi esetre sem cél kell hogy legyen.
Az e heti Parasat Hasavuá Tórai szakasz Chájjé Szara. Sára majd
Ábrahám életének végső állomását mutatja meg, akik a hit példaképei voltak,
akik lehozták mert le merték hozni az égből az örök tüzet, hogy bevilágítsák
vele az egész világot. Amikor atyánk és mesterünk Ábrahám napfényes
pályafutásának határához érkezett, mikor az emberek idegeibe véste a hitnek örök
alapigazságát, a Tóra a következőt mondja róla:
VaHasem Bérách et Ávráhám bákol.- és az Ö-ó megáldotta Ábrahámot mindennel.
És ebben a mindenben benne volt a teljesség, hogy járj az élet bármely útján az
Őrökkévalóról soha sehol meg ne feledkezzél. Ő legyen életed irányítója,
örömöd és bánatod szabályozója, indulataid nemesítője. Ábrahám, akinek az volt
az élethivatása, hogy korát közelebb vigye I-tenhez, azon volt hogy embertársainak
példázza és bemutassa, hogy lehet élvezni az életet anélkül, hogy a Jóteremtőtől
elfordulnánk, hogy a hittől elidegenednénk, mert ez volt Ábrahám ősatyánk
tanításának és alkotásának mintegy záróköve.
Kívánom, hogy ilyen hitet adjon a Jóteremtő mindnyájunknak, akiről (Ábrahámról)
azt mondja a Szentírás:
"Szeretem őt mert tudom hogy megfogja parancsolni fiainak és házának maga után,
hogy őrizzék meg a Tóra útját, hogy cselekedjenek igazság és törvény szerint.
Hogy rólunk is elmondhassa az Örökkévaló, hogy hozzád hasonlók legyenek majd az
utódaid."
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek szép, nyugodt Szombatot!
|
