2004. április 30.
OR-ZSE Zsinagóga
Ugyanúgy, mint az elmúlt héten, ezen a
szombaton is két Tórai szakaszt olvasunk fel Zsinagógáinkban.
A párását há sávuá első része Ácháré Mot, amely a Jom Kipuri szertartásokkal
foglalkozik, a második Ködósim, ami a szentség törvényeit tárja elénk.
A szentségét melynek célja áthatja az összes zsidó vallási törvényt és felöleli
az emberi viszonylatok és tapasztalatok minden aspektusát.
Így tanítja meg az idő, a hely, és a személy szentségét.
Az időét, amely a Szombattal és az Ünnepekkel kapcsolatos törvényeket hangsúlyozzák.
A helyét, amely a jeruzsálemi templomra vonatkozó parancsolatokban jelenik meg, és a
személyét, amely az etikával, az igazsággal, az igazságossággal, a joggal, és az élet
mindenekelőtti tiszteletével és fontosságával foglalkozik.
Mert ebben a heti szakaszban hangzik el a Tóra talán legszebb és legnemesebb mondata,
amely így hangzik:
Vöáhávtá Löréáchá Kámochá
Szeresd felebarátodat, mert olyan, mint Te.
Szeresd embertársadat, az embert, mert Ő is ugyanolyan ember, Ő is ugyanolyan hús és
vér, mint Te.
Van egy történet a Talmudban, amely arról szól, hogy az éhínség éveiben, volt egy
rabbi aki kinyitotta az éléskamráját és így szólt:
-Bejöhetnek enni a Tóra, a Misna, a
Halacha, és az Aggada ismerői, de ne jöjjenek be az egyszerű néphez tartozó emberek.
Ekkor előrefurakodott egy férfi és így szólt:
-Mester adj ennem!
A rabbi megkérdezte:
-Olvastad a Tórát? Tanulmányoztad a Misnát?
A válasz nemleges volt.
-Ha ez így van, miért etesselek?
Ekkor így szólt egy másik rabbi aki hallotta a beszélgetést:
-Vöáhávtá Löréáchá Kámóchá!
-Szeresd felebarátodat, mert olyan, mint Te saját magad.
Ekkor a rabbi elgondolkodott és azt mondta:
-Bejöhet mindenki.
Azt mondja a zsidó tanítás, amelynek gyökerei a Talmudi korba nyúlnak vissza, hogy
aki a múltba néz, a jövőbe lát, éppen úgy, ahogy látni a víz mélyén a magas
eget.
Mert a zsidóságot a múltja tanította meg arra, hogy a jövő nem szabad, hogy más
legyen az ember, az emberiség számára, csak egymás tisztelete, egymás elfogadása.
Bál Sém Tov, a haszidizmus megalapítója mondta egyszer:
"Micsoda jó és ragyogó ez a világ akkor, ha az ember, ember tud maradni
benne".
Nem az álmokhoz kell igazítani az órát, amelyről az időt le akarjuk olvasni, de a békéről,
az igazságról, az emberi méltóság tiszteletéről, embertársaink szeretetéről nem
szabad lemondani sohasem.
Ezért a világért kell élni, és ezért a világért kell dolgozni.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok szép és békés Szombatot.
Sábát Sálom!
|
