Vissza a D'vár Torá-hoz

Kellermann Itzhak rabbihelyettes II. évf.:
Párását Trumá

2005. február 11.
OR-ZSE
kidus

Kedves hittestvéreim hölgyeim és uraim, tisztelt jelenlévők! Nagy örömömre szolgál, hogy a mai estét itt tölthetem, és engedjék meg, hogy a Hódmezővásárhelyi hitközség és a magam nevében nagy szeretettel köszöntsem Önöket!

Az e heti szakaszunkban ismét nagyon komoly és felelősségteljes feladat hárul Mózesre és rajta keresztül a népre. Idézem a TÓRA szövegét:

"VÁJDÁBER ÁDOSEM EL-MOSE LEMOR: DÁBER EL-BNÉ ISRAEL VEJIKCHU LI TRUMÁ MEET KOL-IS ÁSER JIDVENU LIBÓ TIKCHU ET-TRUMÁ." - eddig az idézet. A magyar fordítás így hangzik:

"És szólott az Örökkévaló Mózeshez mondván: "Beszélj Israel fiaihoz, hogy hozzanak nékem szent adományt, minden férfiútól, akit a szíve erre buzdít..."
Az iménti idézetből egyértelműen kiderül, hogy az Örökkévaló az emberek szívéhez szólt, arra buzdítva a népet, adakozzanak egy nemes cél, a szent sátor felépítése érdekében. 

Miért is volt fontos a Hajlék megépítése?

Az ember - alapjában véve - vizuális típus, és a szemmel látható, kézzel megfogható dolgokat könnyebben érzékeli. Megragadni a megfoghatatlant, megérteni az I-sten felsőbbrendű mivoltát nem könnyű feladat. A nép már néhányszor megtapasztalhatta a hatalmát, erejét a Mindenhatónak, de idővel ezek az emlékek elvesztek, kevésnek bizonyultak. Szeretnék idézni a Hertzl Bibliából: "Gyakorlatilag minden magyarázó megegyezik abban, hogy a Szentély jelkép volt: célja, hogy az embereket szellemileg és lelkileg befolyásolja." - idézet vége.

Israel fiainak szüksége volt egy olyan jelképre, szimbólumra, amelyet maguk előtt láthatnak, és fizikai valóságában is megragadható legyen számukra. 
Az Örökkévaló az embert egy nagyon komoly és sorsdöntő dolog elé állítja, ekkor egyenesen a szívét célozza meg, és az ember lelkiismeretén át próbálja megvalósítani a tervét. Léteznek dolgok, amelyeket csakis az érzelem útján lehet kiváltani az emberből.

Én egy kelet-magyarországi kisvárosból, Hódmezővásárhelyről érkeztem. Öröm nézni, miként közösségünk tagjai hétről-hétre készülnek a SZOMBAT fogadására. Az asztalokon friss barchesz, bor, forró tea, sütemény kerül és az emberek arcáról a boldogság tükröződik. Boldogok attól, hogy - lehetőségeikhez mérten - saját munkájukkal, adományaikkal járulhatnak hozzá a SZOMBAT megünnepléséhez. 

Csak az a munka lehet tökéletes, amelyet szívvel - lélekkel végzünk, és ezáltal a végzett munka eredménye felértékelődik. A jótékonyság gyakorlása is csak akkor bír erkölcsi értékekkel, ha szívesen, szeretettel, és a szívünk nemes sugallatától ösztönözve végezzük azt.

Engedjenek meg egy szubjektív gondolatot. Véleményem szerint a Sátor egyik legfontosabb építőeleme az Örökkévaló tisztelete mellett a szeretet.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok önöknek békés szombatot, Sabat Salom, Gut Sábesz!

Vissza a D'vár Torá-hoz