Halachikus döntvények

Dr. Kálmán Ödön:
Az esküvők tilalmi idejéről...
 

I. Nem tarthatók esküvők
1. ünnepnapokon (szombaton),
2. bizonyos örömnapokon (félünnepen),
3. gyásznapokon.

1. Az (ünnepnapi (szombati) esküvő tilalma eleinte nem volt olyan természetes és magától értetődő, mint azt a mai mentalitás véli. A talmudban (Kethuboth, 47a), midőn a felnőtt leány férjhezadásáról, az apa jogairól tárgyalnak, r. Achaj említi azt az eshetőséget: »Amikor az apa szombaton vagy ünnepen viszi leányát (chuppa) menyezet alá!« Ez eshetőség fennállását a talmud nem cáfolja. A toszafothnak feltűnik a szombati chuppa, s azt akarja ebből következtetni, hogy talán ez »lakoma nélküli« nisszuin - egybekelés, - mely bár szintén b’szimcho: s valójában: »én m'árvin szimcho b'szimcho«, - de még sem olyan nagy szimcho, hogy miatta ne legyen szabad ez okból jaum tauvkor feleséget venni .

A talmud más helyén (Keth, 7a) r. Ami-t, a szombati egybekelésnél tanusított engedékenysége miatt felelőségre vonták társai: »hiszen a kethubáját sem lehet megírni?« mire r. Ami azt válaszolta: valamilyen (ingó) értéktárgyad adjanak a nő kezébe, mely biztosítja vagyonjogi követeléseit. A kérdést azonban megoldják, s végül Sulchan Aruch így szövegezi (E. H. 64, 5.): »Nem vezetik a lányt szombaton a chuppa alá, mert az esküvő jogi előnyökkel jár s szombaton (ünnepen) nem szabad jogi ügyleteket kötni.«

Az ünnepi esküvőtilalom alapja tehát a jogi ügyletszerűség.

II. A félünnepi tilalom szintén nem volt eleinte egészen tisztázott, - bár több okra vezethető vissza. A talmud (Moed Kátán 8b): »Nem tartanak esküvőt sem hajadonnal, sem özveggyel félünnepen... mert ez öröm számára, és »nem vegyítenek örömet örömmel«, mert egyik a másik rovására történik (Sámuel nevében). A bibliai mondat is erre vonatkoztatható: »örvendj ünnepednek« (Deut, 16.) vagyis az egyik örömre készülődés, a másikat háttérbe szorítaná (Rab nevében). Rási tovább megy: Ha megengedték volna ünnepen (jaum) a házasságkötést, senki sem nősülne esztendőn át, hanem várnának az ünnepekig, hogy az ünnepi lakoma legyen egyben az esküvői lakoma is. Tehát Rab nézetét fogadja el Rási. Thoszafoth is ezzel okolja a tilalmat: Szándékosan várnának ünnepig, amikor emelkedettebb a hangulat és reáérnek. Feltűnő, hogy Rási és a thoszafoth nem a moéd - félünnep kifejezést használja, hanem a regel és jaum tauv - ünnep kitételét. Ugyanez a felfogás tükröződik a talmud más helyén is (Chagiga, 8b.).

Teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a »nem vegyítenek örömöt örömmel« tételt mindig Salamon király avatóünnepére vezetik vissza, aki a 7 napos sátoros ünnepen külön-külön még 7 nap tartotta a templomavatási ünnepet, nem akarta e kettőt összevonni (I. Kir. 8, 65. Moed Katan 9a.).

Rási a »nem vegyítik az örömöket« felfogást nem osztja (mint Rab sem); ünnepen (b'chag), - tehát nem félünnepen - azért nem tartanak esküvőt, mert erről külön bibliai vers intézkedik:.

Rambam (H, Jaum tauv 7., valamint H. Isusz 10.) szintén eltiltja a félünnepi esküvőt, de nem épen az »én mö'árvin« tétel alapján, hanem, inkább nehogy a félünnepi hangulat háttérbe szoruljon az esküvői lakoma munkája miatt. A Sulchan Aruch (E. H. 64. és O. Ch. 546.) szintén tiltja a félünnepi esküvőt, viszony a »s'tar kiddusin« írását megengedi félünnepes, - amikor pedig a halasztható írások tiltottak A R'mo is megengedi:

A félünnepi esküvői tilalom alapja tehát: nem szabad örömet örömmel vegyíteni s nem szabad az egyik örömteli készülődést a másikkal háttérbe szorítani.

Itt említjük, hogy a Mogen Avrohom egyik elődje véleménye (Rocuf Ahavo, 108) alapján ellene van az erev jaum tauvi esküvőknek. Mii azonban Rasbo döntésére támaszkodunk. S. A. O. Ch. 546.

III. A gyásznapok esküvői tilalmánál előbb a legbonyolultabbal, a szefira napokkal foglalkozunk. »A határozatlanság, mely a szefirai esküvők tilalmánál forrásainkban jelentkezik, arra vezethető vissza, hogy a tilalom forrása nem volt elég világos. Némelyek a talmudi idők (Szóta, 62.); gyászát - Ákiba tanítványainak tömeges elhalálozását - vélik a peszach és sovuausz közötti esküvői tilalom okául. Mások a középkori szenvedések, a keresztes háborúk okozta pusztítások gyászát látják a tilalom hátteréül. (L. Sa'ar Efraim: Hilchausz Kriasa hatauro és L'vus O. Ch. 493-hoz.) Ez utóbbit azonban nem közölték forrásaink, vagy a censura hagyatta ki s az okot pontosan nem ismerve, egyik szigorítja a tilalmat, másik enyhíti.

Így ír Rasban döntvényeiben (T'suvausz Rasban, 194.). Vegyük sorban a tételekből kivilágló elveket.

1. Megállapítható, hogy a legtöbb decisor igyekszik enyhíteni a tilalmat, legalább is minél rövidebb időtartamra korlátozni! (Kivéve a Mogen Avrohomot s az őt követőket.)

2. Megállapítható, hogy a Sulchan Aruch, azaz Karó József, a tilalmat, hogy Lagboaumer-ig nem tartanak esküvőt, oly »szokás«-nak nevezi, melynek megszegőit nem büntetik. (O. Ch. 493.).

3. Bizonyos esetekben a Báér Hétév úgy látja, hogy nem kell ragaszkodni a tilalmi szokáshoz. Pl. nőtlen (nem özvegy) ember, vagy gyermektelen özvegy, vagy hozzátartozó nélküli férfi nősülhet. Erre nézve idézi Maharam Lonzáno és a P'ri chodos véleményét. (L. T'suvasz Rasban O. Ch. 194.)

4. Megállapítható, hogy még azok is, kik különben a vallásos élet minden terén szigorúságra hajlandók a peszach és sóvuausz közötti időt nem tartják egyformán tilalmas határnak, hanem három mesgyére osztják:
a) Peszachtól - Ijjár éjholdjáig, tehát még Niszan hónap. Ezt a hetet pl. Báér Hétév - forrást idézve - nem veszi szigorúan, hiszen még tart Niszan ünnepi hónapja s megengedi az esküvőt. (U. o.).
b) ljjár újholdjától Lagboaumer-ig terjedő 16 napon egyik decizor sem enged enyhítést!
c) Lagboaumertől - sovuauszig terjedő időben ismét határozott enyhítést találunk már a Sulchan Aruch feltételében, amennyiben szerinte: »Lagboaumer-ig nem tartanak esküvőt« (493,'.,), s e tételt mintegy tisztázza R'mo e szavakkal: ámde Lagboaumer után mindenki megengedi (u. o.) (Szavait erősíti Abudráhám és a Minhagim.) Az újabb decizorok közül a paksi Joel Ungárt és a bonyhádi Deutsch Eliezert idézi a B'érausz Avrohom (O. Ch. 30.) s megengedi a Lag. boaumer utáni esküvőt. Szíván hónapi esküvőt a Chaszam Szófér is megengedettnek véli. (Ch. Sz. O. Ch. 142.).

Tehát tulajdonképen Ijjar Ujholdjától Lagboaumer-ig terjedő 16 napot kell a szefira gyásznapok magvának tekinteni, melyre nem találnak forrásaink enyhítő körülményt!

(Azaz, még ezt sem mondhatjuk ily határozottan, mint az idézett Báér Hétév tételből látható : nem vették szigorúan e szokást. Más szavakat is használ a B. H.: amaz nem kell szigorítani, minden helyen a helyi szokást kövessék.)

Jellemzőnek találom s ezért felemlítem áldott emlékű tanítómesterem Avrohom Cvi Klein-nak szavait, melyet ö a Lagboaumer utáni időszakra nézve említ, de idézetéből látni, hogy Báér Hétévre gondol s az egész szefira időre: »Ha testi, fizikai körülmények megengedhetővé teszik e tilalmi időben az esküvőt, mennyivel inkább a lelki körülmények, amikor félünk, hagy a fél megelégszik majd polgári esküvővel« (B'érausz-Avrohom 30.)

Elismerem, hogy csak az enyhítő forrásokat foglaltam össze s kiváló tekintélyek szigorú álláspontot képviselnek, ám a mi haladó hitközségeinkben számolnunk kell azzal, hogy ne szigorítsunk ott, ahol nálunk nagyobbak enyhítőt találtak s a szefira napjaiban csak akkor tagadjuk meg az egyházi esküvőt, ha a kivánt napra egyik tekintélyünk se talál enyhítő szakaszt, azaz Iiiár 1-től lag'bo'aumerig.
(Ha a rabbikollégium szigorúbban dönt, szívesen alávetem magam döntéseiknek, csak kialakuljon az egységes eljárás.)

IV. Purim napjain, bár ezek örömnapok, miután nincsenek külön felemlítve, mint esküvői tilalmak (az vén m'árvin szimchóa... alapján) a Sulchan Aruch (E. H, 64.) tilalmi felsorolásban, ellenkezőleg a S. A. O.: Ch. 697, 8. szerint: muttor lisszb isso b'purim szabad esküvőt tartani, a R'mó is megengedi purim mindkét n, pjány a Turé Zahab is - egyedül a Magén Ábrahám tiltja - mi megengedhetőnek tartjuk a purimi esküvőket. (Jellemző a Magén Ábrahámra, hogy ő inkább Eszter böjtjén engedi az esküvőt, mint Purim napján.).

V. A chanukkai esküvő megengedve; nyíltan kiviláglik ez a S. A. O. Ch. 573, 1. R'mó szavaiból, ahol akként dönt, hogy a chanukkai esküvőknél nemi kell böjtölnie a vőlegény és monyasszonynak. Kitünik ez Bach szavaiból is, aki szerint a kiszlév 28-iki sküvőkön, mely tehát chanukkakor van, - a nászpárnak böjtölni kell. (U. o.).

VI. Bár a böjtnapok is gyásznapok, a thoszafóthból az tünik ld, hogy pl. Tévész tizedikén tartottak esküvőt. A talmud (Erubin 40b) tárgyalja a kérdést, hogy lehet-e Jom Kippur előestjén kiddust mondani borral s abból gyermeknek inni adni? A döntés elutasító, mert félreértésre adnak alkalmat s megzavarná a gyermek lelkületét. Ezzel kapcsolatban említi a thoszafoth, hogy előfordult chuppo tévész tizedike böjtnapján s a pohárból gyermeknek adtak inni.

S. A. O. Ch. 550, 2. R'mo. Ha esküvő van pénteken, mely bőjtnap, (Aszoro b'tevész), előbb minchát imádkoznak, tórából olvasnak s azután tartják a chuppot (természetesen még világos nappal). A Báér Hétév szerint a vőlegénynek nem szabad az áldásborból inni, hanem gyermeknek adnak belőle.

Ha pedig Tévész 10-ikén tartanak esküvőt, akkor még inkább tartható Gedalja böjtnapján - mint ezt kifejti Rásban. (Tesuboth, 205.).

Megjegyzendő, hacsak lehet igyekezzünk lebeszélni a házasulókat a böjtnapi esküvőkről, mint ezt a pesti rabbinátus is tanácsolja. Hitközségünkben az a gyakorlat, hogy ha elkerülhetetlen a bőjtnapi esküvő - este tartjuk, ami p1. tévész 10-ikénkl igen könnyen kivihető, mert már d. u. 1/25-kor besötétedik. (Ilyenkor már tévész 11. a dátum 1)

Eszter bőjtjére nézve pedig még a legszigorúbb álláspont képviselője is azt mondja: Én úgy látom helyesnek, hogy purim napjai helyett inkább Adar 13-ikán (azaz Eszter bőjtjén) tartsák a chuppót. (S. A. O. Ch. 697.).

VII. A "három hét" esküvői tilalmáról. S. A. O. Ch. 551, 2. (Jeb. 43. alapján) "Nem vesznek feleséget és nem rendeznek eljegyzési lakomát áb elséjétől kilencedikéig" mihez a R'mó hozzáfűzi (a Minchagim alapján) : "Szigorítani szokták tammuz 17-tól egész ab hó 9-ig e tilalmat". A "három hét" esküvőt tilalma oly általános és annyira nem vitás, hogy a többi decizor véleményét szükségtelennek tartom felvonultatni.

* * *

Röviden összefoglalva az itt említett tilalmi napokat: Nem esketünk: szombaton, ünnepen, félünnepen, a három gyászhétben, a szefira középső harmadában (ijjár 2-17-ig). Ellenben a szigorító véleményeikkel szemben az esküvőt megengedettnek látjuk kiváló tekintélyek írásaiban: a három kis böjtnapon (Gedalja bőjtje, Eszter bőjtje, Tévész 10.), Purimkor, Chanukkakor, a szefira elején (Ijjár 1-ig) és végén (Lagboaumer után).

VIII. Az egyéni gyászolók esküvői tilalmáról. Miután a gyászolóknál a rokoni távolság foka, az egyénisége, a külső körülmények olyan sokfélék-, hogy nem is a vallási törvényeket kell szem előtt tartani, hanem inkább a belső gyászt, e kérdés hosszabb tárgyalását mellőzzük. Inkább utalunk a Sulchan Aruch megfelelő fejezetére (Jóre Dea, 392.) : Azt látjuk, hogy e törvények igyekszenek az egyén családi és szociális helyzetéhez alkalmazkodni. Nagy általánosságban felállíthatjuk az elvet: Szülőt, testvért gyászoló legalább 30 napot várjon a nősüléssel. Hitvest gyászoló legalább 3 zarándokünnep elteltét várja meg, ha nősülni akar. Ha a kitűzött esküvő napján vagy előtte történik a gyászeset s lehetetlen elhalasztani az esküvőt, akkor rokonság nélkül, lakodalom nélkül megtartott chuppó után a valóságos házaséletet a gyászhét utánra halasszák.

A vőlegény és menyasszony esküvőnapi bőjtölléséről. A benyomás az, hogy azokon a napokon mentes a menyasszony és vőlegény a bőj ttől, amelyeken nem imádkozzuk a tachanun könyörgő imát. Ámde oly sok a kivétel e szabály alól, hogy könnyebb a bőjtmentességi napok felsorolása.

Nem böjtöl a vőlegénv és menyasszony: 1. Ujholdkor, (kivéve a miszau hó újholdját. L. később.), 2. Chanukkakor, 3. ünnep utáni napokon (iszru chag), 4. Ab 15-ikén, 5. Sevát 15-ikén. (S. A. O. Ch. 573, R'mó és Báér Hétév), 6. Purimkor (u. o. Mordchaj nevében).

Niszan hónapra nézve eltérők a vélemények. Van, aki niszan újholdján nem mentesít a bőjttől, miután ez a nap a 1Megillath Ta'anith szerint bőjtnap. (S.A, O. Ch. 573, Báér Hetév,. Turé Zohob, Mogen Abrohom, Sááret'suvó. Elleniben Beerausz Avrohom támaszkodik Ja'avec-ra (Diné j'mé Niszan 13.) Niszan ujholdján is mentesíti a nászpárt a böjttöl, ha azok gyöngébb fizikumuak és késő délután tartják a chuppot. (L. Beerausz Avrohom I. 31.)

Teljesség- kedvéért még megemlítem a következőket: Két testvér-két testvér egynapon való, sőt egyazon héten való chuppóját is kerülik az én m'árvin elv alapján, (S. A. O. Ch. 546. II. Báér Hetev, Turé zohov). Azonban ezt a túlszigorú szokást - hiszen nem közörömől van szó, csak egyesek öröméről - a későbbi decisorok nem fogadják el. (Hitközségünkben arra ügyelnek, hogy a testvérmenyasszonypár ne egyszerre jöjjön templomba, illetve a chuppóhoz, hanem időben egymás után.)

* * *

A chuppó a napnak bármely órájában tartható, tehát éjjel is. (L. Beerausz Avroham II. 12, ahol felsorolva az idevágó irodalom.)

 - Sok helyen délután tartanak chuppót, mert bőjtnek nem nevezhető a félnapnál is rövidebb bőjt. Hogy nincs tilalom a délelötti chuppóra, az kitünik Maharimek Rif Kethubothhoz írott megjegyzéseiből is, ahol reggel tartandó a chuppó (ünnnep előtt), mint délután (S. A. O. Ch. 546, 3d Báér Hétév.).

* * *

Összefoglalva még csak azt kivánom megjegyezni, hogy legjobb megoldás lenne, ha az ORE szertartási bizottsága egységesen megállapítaná, hogy mely napok tekintessenek esküvői tilalmi napokul, - mint azt a pesti hitközség rabbinátusa a saját területére nézve évről-évre ugyanazon elvek alapján meghatározza.


Kőbánya.

Dr. Kálmán Ödön

Megjelent: Magyat Izrael 1937. szeptember-december/ p.12.

Sch. A.
2008.03.14